The Legend of Korra – Lezárult a 3. évad

Nagyon jó sorozat alapjába véve a spin-off. Vannak hullámvölgyek benne bőven, mégis igyekszik felülmúlni eredetijét (ezt egyelőre nem képes véghez vinni, a próbálkozás azért dicséretes). És ezzel nagyon megkötik az írók a saját kezüket, magasra rakva vele a léccet. Tavaly láthattuk a sorozat legerősebb részeit, ami után jogosan várjuk el, hogy ez sokkal kiegyensúlyozottabbá váljon idén. Hiába volt egyenletesebb a történet és a szappanoperás húzásokat is igyekezett mellőzni. Időhúzás nagyon nem volt benne (ha filler részeket nem tekintjük annak, funkciójuk azért volt nekik), üresjáratok mégis akadtak a történetben. Főként a végén érződött, hogy nem volt rendesen felépítve a dramaturgia és nem csapott le elementárisan ez a végjáték, mint már sikeresen bebizonyosodott, többet is ki lehetett volna hozni a helyzetből, így meg elég felemás érzést keltett az epikusnak szánt játszma.

Hiába szeretnék a pozitívumoknál maradni, azokat sajnos beárnyékolják a negatívumok. A humor most jobban működött, olykor mégis úgy éreztem, megtöri a komolyabb pillanatokat. A harcok hiába voltak ismét szépek és látványosak, ahogy haladt előre a történet, valahogy erejüket vesztették ezek a jelenetek. Megismerkedhettünk a négy elem idomításának további válfajaival, amit elég kreatív koreográfiával valósítottak meg, mégis hiányzott az események valódi súlyának és következményének érzete. Ezt nem sikerült megismételni a készítőknek. Ahogy a szellemvilágban rejlő potenciált se vitték tovább. Helyette kaptunk egy hataloméhes idomár bűnözőkből álló brigádot, akiknek a motivációi nem voltak olyannyira kidolgozottak.

A meglévő eszközökből lett igazán összerakva az évad. Nagyon hiányzott az epilógus a történet teljes levezetéséhez, hogy a csúcspont még magasabb szintre emelkedhessen. Úgy érzem ez az évad a tavalyi inverze. Ami ott jól működött, itt nem igazán és így fordítva. Ennek fényében nem tudom kijelenteni, újabb szintet lépet volna Korra Avatársága. Érthető, lehetetlen helyzetbe került, mégis kicsinyesnek éreztem ezt a megoldást, hogy egy igen klisés tematikába torkollott a fő irány. Többet érdemelne ez a világ, hogy tényleg kihozzák azt belőle, amit lehet, nem pedig olyan megoldásokra erősíteni, ami az írói lustaságot tükrözi. A zárójelenet legalább megható volt, az se olyan mélyen érintett meg, ahogy át próbálták adni. Azért jó volt.

Egy évad lesz még a sorozatból, azt biztosan tudjuk. A fokozatosan eső nézettség miatt a Nickelodeon a nyolcadik rész után levette a műsoráról a harmadik évadot, így a csatorna részéről biztosra vehető a végleges kasza. Az évad maradék részeit így a honlapjukon tették elérhetővé. Kérdés, az utolsó évadot mikor láthatjuk. Lehet, ezt is a Netflixtől kapjuk meg akkor? Mindenképpen érdekel, miről fog szólni. Kicsit szőrös szívűnek tűnhet a kritikám. Én csak azt vázoltam föl, mennyivel több lehetne a sorozat, ha akarna. Készítők bebizonyították már a második évadnál, mire is képesek igazán, tényleg odateszik magukat. Ezt ezen az évadon nem éreztem. A pontszám mégis hasonló, 7/10. Jobbak voltak az arányok, az igazi kiemelkedő élmény közben elmaradt, hiába vártam. Ugyanazt a csapdát éreztem felfedezni ebben az évadban, mint nyugati forrásokból készült anime sorozatok esettében. Nagyot akar szakítani, mégis keveset markol.

The Woman in Black: Angel of Death – Készüljünk a folytatásra

A kimagasló parafaktorral rendelkező első rész után és mínusz Radcliffe-fel nem biztos, hogy fel fog érni a folytatás a várakozáshoz (mint a horrorok többségében ezt már megszokhattuk).

The Walking Dead – Sejtelmes promó

Az ütős előzetes után most csak egy rövidke videót kapunk az új évadhoz, ami arra elég, hogy ne feledkezzünk meg róla, ez is érkezik ősszel.

Alien: Isolation – Konzol platformon hódít

Az Alien fajról szóló új játékhoz van egy igen hangulatos előzetes, míg a mozilátogatók az “úgy nevezett” előzményfilm folytatását várják, kicsit elmerülhetünk a kifejlődött faj világában ismét legalább pár perc erejéig.

Outlander pilot

Végre úgy érzem egy olyan adaptációt látok, ami érdekes is lehet. A II. világháború idején játszódó bevezetés még annyira nem fogott meg, arra jó volt, hogy szép lassan ráhangolódjak a váltásra. Ez jelentette az igazi fejleményét a pilotnak, hogy hirtelen a 18. századba találja magát főhősnőnk. Caitriona Balfe egy igen szolid kisugárzású teremtés és alakításával, karakterével egyaránt megnyert a folytatásra.

A helyzetben tanúsított talpraesettség és határozottság nagyon szimpatikussá teszi a nővéri tapasztalatokkal rendelkező Claire Randall-t. A tájak, a zene, mind egy olyan adalék, ami megszínesíti a történetvezetést, ami nem olyan gyors léptékű, ami nem is baj. A bő egy óra kellően kitölti az időt és végig figyelmes követi az ember azt a kevés dolgot is, amit felvázoltak nekünk.

Összességében egy igen jól bemutatkozó, romantikát se mellőző kalandfilm indulhat el ebből. Az időutazás meg várhatóan mellékvágányra kerül. És főként a szereplőkön lesz majd a hangsúly. Egy biztos, tényleg megmarad az érdeklődés, hosszútávon is kellemes kikapcsolódást jelenthet a sorozat a műfaj hömpölygő előrehaladtát tekintően. 6,5/10.

The Knick pilot

Ez a sorozat tényleg azt ígéri, mint a marketing során felsejlett. Egy a 20. század elején játszódó naturalisztikus orvosos sorozatot a kor eszközeit rendelkezésre bocsátva. A műtétek alatt kicsit rosszul voltam, miközben néztem. Általában ez rám nem jellemző. Ez betudható annak a környezetnek, amiben játszódik a történet. És főként a szakmai hátteret és abból felmerülő etikai kérdéseket dobja fel a sorozat. Utóbbiba túlzottan nem is merítkezik bele.

A felkészületlenség, a körülmények, mind megteszik a hatásukat. A karakterek vázlatossága miatt hosszútávon könnyen egysíkúvá válhat az egész, ahogy megmutatkozik a szereplők esetlensége, valóságos reakciói az adott pillanatra és az emberi butaság egyértelműsége. Remek képet kapunk ezekről a még gyerekcipőben járó helyzetmegoldásokról, amit kénytelenek saját tudásukból kifolyólag megoldani a sebészek.

Nem egy rossz sorozatban vállalt szerepet Clive Owen, igaz ehhez gyomor is kell, valaki megnézze. Aki az első műtéttől elájul, nem biztos ajánlatos neki a sorozat. Nálam más érdeklődési hiányosságok miatt nem igazán érdekel mi is lesz konkrétan majd belőle. A szereplők fejébe kapunk-e egyáltalán betekintést, kétséges, így meg nagyon nem emelkedik az átlag fölé egyelőre a kezdés. 6/10.

The Leftovers pilot

Nem egy szokványos sorozattal hívta fel sokunk figyelmét az HBO. Maga a tény, hogy egy olyan adaptációt láttunk, amit Damon Lindelof készített már megér egy misét. Akármennyire elsőre high-concept-nek ígérkezik, inkább egy kísérletezgető karakterdrámáról van szó. Amit kifejezetten szeretek. Képes érzelmileg bevonni a történet, habozás nélkül rá kapok. Itt ez nincs jelen. Végig külső szemlélőkén figyelem a helyzeteket és egyik szereplő lelki állapotába se tudom beleélni magam egy percre sem.

Egy három évvel ezelőtt történt esemény belső vívódásokkal teli feldolgozását próbálja igen sajátos módon bemutatni a kezdés, még sincs jelen a vesztesség igazán mély érzete. A világ lakosságának 2%-a rejtélyesen eltűnik, mégsem feszegeti senki a kérdést, mi lett velük, így marad az elfogadás. Hiába a minőségi megvalósítás, a kapaszkodó hiányzik, ami miatt tényleg érdekelne a folytatás. A kapcsolódási pontok homályosak. Feltételezésekbe hajlóak, mivel semmi olyat nem kapunk ebben a 70 percben, legalább kielégíthetőnek lenne nevezhető.

Egyedül a kíváncsiság késztetne a következtető részekre, kedvem nem igazán adja meg hozzá. Az összkép hiánya egy nagy hátulütője az egésznek. Fogalma sincs az embernek, mit is várhatna el egy ilyen látszólag “különleges” ábrázolásmódtól. Felsejlik az elképzelések tovább vitelének szándéka és talán összeérik évad végére az első szakasz valami igazán érdekességé, mely mindenki számára megadja azt, amiért egyáltalán figyelmet szánt ennek a sorozatnak. Nem tudom itt mennyire fog működni (egyáltalán terveznek neki) a lépcsőzetes szerkezet. Nagyon nehéz ítélkezni így most erről. Kezdés részemről 7/10.