Filmek évértékelése 2015

Az elmúlt évek távlatában nem igen volt lehetőségem megírni a saját éves filmlistámat, mindig kimaradt valami fontos darab a sorból. Ebből is hiányozni fog az új Star Wars és Az ajándék (mivel azokat még nem láttam). Bőven láttam 2015-ben olyan filmet, ami alapján összegezhetem, milyen filmévünk is volt az elmúlt évben. Sok színű, az már biztos, mégis az átlag mozis produkcióknál úgy érzem az utóbbi időben a szórakoztató faktor alábbhagyott és egyre több produkció még önön elvárásait is alulmúlta szépen. És ezekbe is belefutottam szép szerívek. Míg a bevételi mutatók virágoznak Hollywood-ban, mégis egyre többször érzem, a minőség évről évre csökken. Akadnak bőven, amik ellensúlyozzák az összképet, mégis elég matt a végeredmény, mikor többször futunk feledhető darabokba, mint emlékezetesekbe. Inkább az év elején és vége fele találni igazi gyöngyszemeket. Az elmúlt év magyar premierjét tekintve  követhetitek bővebben hogyan is alakult a szubjektív listám.

mad-max-fury-road-pic

2015 legjobbjai:

10. Nagy szemek (kritika)

9. Törtetők (kritika)

8. Jurassic World (kritika)

7. Bosszúállók: Ultron kora (kritika)

6. Mad Max – A harag útja (kritika)

5. Hős6os (kritika)

4. Kingsman – A titkos szolgálat (kritika)

3. Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (kritika)

2. Whiplash (kritika)

1. Agymanók (kritika)

 

2015 legnagyobb meglepetései:

Danny Collins: Al Pachino rég remekelt ilyen jól, mint az öreg rocklegenda szerepében. Elgondolkodtató és szórakoztató darab lett minden téren.

A hangya: Nem sokat vártam, annál kellemesebb meglepetés lett a hangyaember története. Teljesen olyan hangulata volt, mintha egy képregényfüzetet olvasnék, amit tudok hova elhelyezni időben. Ötletes és szórakoztató darab.

A tökéletes hang 2: Első rész után tudtam mire számíthatok, viszont tudtak a dalokkal elég pluszt adni, végig lekössön az egész, maga a humor elég gyerekcipőben is jár mellette.

Maggie: Arnold Schwarzenegger visszafogott alakítása tesz igazán az élményhez. Egy igen érdekes dráma tud lenni képesek vagyunk elvonatkoztatni a hibáitól. (kritika)

 

2015 legnagyobb csalódásai:

Holnapolisz: A Disney igazán semmit nem tudott kezdeni egy remek alapötlettel és a roskadozó alapokon álló forgatókönyvet még George Clooney és Hugh Lauire se tudta megmenteni játékával.

A kém: Ugyanúgy értetlenül állok a film osztatlan sikere előtt, mint anno az első Másnaposokkal (2. film az elvetemültebb tálalás miatt jött be). Melissa McCarthy utóbbi években született vígjátékának sorába beillik teljesen. Átlagos, halovány poénok és feleslegesen elnyújtott játékidő. Jason Statham egysorosai is csupán halvány mosolyt sikerült csalnia az arcomra.

Elrabolva 3: A másodikon még elszórakoztam valamelyest, míg a legutóbbi darab minősíthetetlenül semmilyenre sikeredett, közben az utóbbi évek minőségi akciófilmjeivel Liam Neeson neve összeforrt. Kár, hogy ezt a tendenciát indító széria ekkora csorbát szenvedett a végére.

Mortdecai: Nagyon kiábrándító és főként fárasztó film lett. Johnny Depp ennyire ripacskodóan és pocsékul még nem alakított, közben már több, mint egy évtizede Sparro-t alakít minden második filmjében.

A szürke ötven árnyalata: Tudtam, hogy pocsék lesz, mégsem képzeltem, hogy ennyire. Tényleg az utóbbi évek egyik legingerszegényebb filmje, amit az utóbbi években láttam. (kritika)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s