Game of Thrones 7×03 – Egyességek

Érdekesen alakul az évad. Az eheti rész valamivel jobb párbeszédeket kapott és okos írói döntések is akadtak mellette bőven. Egyetlen problémám volt most, kissé érződött, még sem fordítanak annyi pénzt egy-egy részre, amennyit megkövetelne. Ez meg ismét csak rövidre vágott jeleneteket szül. És jogosan van az embernek utána hiányérzete. Biztos a büdzsé nagy részét az évad utolsó két része fogja ismét elvinni, lehessen a “Fattyak csatája” után még drágább szegmenst gyártani. Közben úgy érzem, amennyire sikeres mind a csatornán, mind világszerte a sorozat, nem okozhatna gondot (főleg így a vége felé), legalább 50%-al megnöveljék a részenkénti költségek rátáját.

Valamennyire ez szőrszálhasogatás egyben, azért jogosan várnám el, hogy még inkább a kedvünkre tegyenek, főleg a jövőre esedékes sorozatfinálét (vagy maga már a záró évadot) tényleg nem lehet olcsón megúszni. Ennek ellenére haladnak az események, mégsem érzem így teljesen kereknek a végeredményt. A következő hetek lehet kompenzálnak majd ezért, addig viszont marad némi szájhúzás mellette. Voltak bőven érdekes momentumok, nem is toltak mindent a képünkbe, attól még nem igazán mondhatom, unatkoztam. Még mindig nem az igazi valahogy ez az évad. Meglátjuk, mennyire lesznek képesek lenyűgözni. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Game of Thrones 7×02 – Kinek kezében a jogar

Ismét egy építkezős részt kaptunk a hétre, hogy a végéül rendesen oda verjen nekünk. A játékidő alatt volt némi hiányérzetem, ezt sikerül kompenzálni, így a jövő hetet még jobban várom. Az évad maradék öt részére szerintem rendesen felköthetjük a gatyát majd. Remekül alakulnak a szálak és kevesebb a tökölés a sorozatban, mint eddig valaha is volt. Az elképzelésein szerint alakul a történet. Minden vonalon akad bőven érdekesség. Még mindig azt mondom, a folytatásban indul be igazán a hatalmi játszma és remélhetőleg egyre több feszült pillanatban lesz egyre inkább részünk.

A karakterek remekül vannak formálva. És tényleg olyat kapunk, amit elvárunk egy ilyen grandiózus történettől. Egyre jobban sodródva a végcél felé. Mindenkinek meg van még mindig a maga szerepe a sakktáblán, igyekszik minél jobban kihasználni a lehetőségeit. Globálisabbá téve az egész megmozdulást. A végjáték előtt még kegyetlen húzásokból nem hiszem, lenne hiány. Egyre inkább érezzük, nem magatehetetlen senki, meg van benne az elhatározás, az elkerülhetetlen sorsát be is végzi, ne adja könnyen magát. A párbeszédek nem tűnnek többnyire annyira érdekesnek, azért lényegre törőek. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Comic-Con sorozatos előzetesek

Hozzám hasonlóan, úgy érzi nem találja az igazán jó sorozatokat, nem keresi eléggé. Lesz itt pár ígéretes darab a következő szezonban. Van, amit kifejezetten várok közölük, valamit egyáltalán nem. Attól tartok, hiába ez a széles kínálat, ismét csalatkozni fogok.

The Walking Dead

Érkező nyolcadik évadhoz jelentéktelenebb előzetest koránt sem vághattak volna össze. És olvastam pár helyen, jelenleg még a Fear is jobb történetvezetést mutat (azzal eléggé lemaradtam, így nem igazán fogom pótolni). Így folytatja a Walking Dead, hamarosan a tovább hanyatló tendencia miatt fogom kaszálni. Csoda, még kitartok.

Bővebben…

Comic-Con filmes előzetesek

A napokban elég sok előzetes került ki. Szinte minden film kapott rendes, hivatalosan kikerült előzetes, kivéve az Infinity War (és nem valószínű a megtalálható verziót normális minőségben látni fogjuk). Ezen kívül is lesz bőven olyan film, amiért talán jegyet is érdemes lesz váltani a mozikban. Lássuk a kínálatot.

Kingsman 2

A remek első film után jön a folytatás, amely várhatóan hasonlóan elborult lesz. Egy előzetessel és egy Archerös szöszenettel frissített bővebben.

Bővebben…

Kánaán I. – Képregények alakulása Magyarországon 2017-ben

Egy rovatot indítok, amíg lesz miről írnom, a Kánaán címszó alatt, biztos lesz újabb bejegyzés róla. Az  idei évben bőven vannak olyan rendszeres megjelenésű képregények, amelyek korában nem voltak elérhetőek. Igen megnövekedett az érdeklődés a HC kiadványokra. Az Eaglemoss két hetente megjelenő keménykötésű DC kiadványokkal fog egy darabig biztosan megjelenni. Az Infinity főprofilja a Spawn végig kiadása. Mivel akadtak nehézségek, így a füzetes kiadás helyett inkább a kötetes lett a jelenlegi irány.  Mikor a problémásabb részei is ki lettek adva, még visszatérhet az újságos terjesztés. A Szukits a Maveles Star Wars két legfontosabb szériáját kezdte kiadni. Mellette még a Trónok Harca első kötetéből készült képregény-kollekciót is kiad (Amerikában még csak most lesz Királyok csatájának képregényverziója). A Frike ad ki olasz képregényeket (Dylan Dog, Dampyr) és Kirkman másik sikerét az Outcast-ot is kiadja. A Pesti Könyv a Lucky Luke mellett Blacksad-et is elkezdte kiadni. A jelenleg a Kingpin az egyik legmeghatározóbb képregénykiadó. A Pókember újabb és klasszikus számait adja ki, mellette jó pár más Marvel sorozatot és Batman még. Elég változatos a kínálata. Kiadványai többsége újságos terjesztésben is elérhető. Még van a Vadvirágok, mely mostanában inkább mangákat ad ki, azért évi egy Usagi is belefér. Vannak az egykiadványos kiadók, mint a Walking Dead esetében. És a magyaralkotók magánkiadásai, többnyire limitált példányszámokban érhetők el (pl: BloodLust), míg Kittenberger könyves boltban is elérhető. Elég nagy választékkal vannak a hazai piacon kiadványok, így biztos nem érezhetünk hiányt. Bőven van miből válogatni.

Game of Thrones – Elkezdődött a 7.évad

Megérte a hosszú várakozást, hogy lássuk az utolsó előtti felvonást. Szokás szerint egy felvezetés volt az évadnyitó rész, viszont már most érezhető volt, kezdenek összeérni a szálak. Egyre komplexebbé válik a sok felé ágazó történet. Közben érezzük, halad valamerre. Ez az út sokaknak kiszámíthatónak érződhet, közben számomra sosem az volt a lényeg egy sorozatnál, hogy váratlanul, a semmiből jöjjenek a fordulatok. Inkább legyen megalapozva nekik és egy erőteljes tálalással jutalmazza a kitartást, ne pedig olyasmivel, ami után lényegtelennek tűnik egy fordulat. A könyves korszak feldolgozásánál nagyon sok mindennel a tömeggel megyek szembe, nem véletlenül. Már sokszor kihangsúlyoztam, számomra azok a fordulatok a leépített karakterek miatt mit sem értek.

Az utóbbi két évben meg igazán el kezdett tetszeni, amerre a sorozat halad, teljesen függetlenítve magát a mankóként használt alapanyagtól. Vannak akik lesarkítják egyből az egészet. A korábbi évadok azért tetszettek sokaknak, tele volt emlékezetes párbeszéddel és intrikával. Viszont sokat látottként számomra ezek az érvek kevesek. Inkább azt éreztem, sokszor nem a filmes formátum elvárásait, hanem a könyvek olvasóit tartja szem előtt, ami nem baj, hanem annyi a probléma, hogy míg papíron nem gond egy szereplőt elfelejtünk 2-300 oldal erejéig, addig a sorozatban mindig fenn kell felé tartani a néző érdeklődését, nem a háttérbe szorítani, mivel nagyon nem fogunk utána a sorsa miatt izgulni. Legalábbis én ezt éreztem sokszor. Ettől a nagy hibasorozattól szépen elszakadtunk.

Lehet, erősödött a fantasy vonal, mégsem mérvadó, úgy nézzük az nélkül is működne a történet. Az csak megfűszerezi az egészet. Nagyon szőrszál hasogatók akarunk lenni, valamilyen szinten az egész sorozat kiszámítható. A meglepetésfaktort nem az elhulló szereplők szolgáltatják, főként egy-egy halál következménye érdekesebb, mint maga az esemény. Azt is érdekessé lehet tenni, hogyan távozott fontosabb karakter, nem úgy, ahogy a sorozat első felébe tették. Még mindig van bőven idő kitöltő szál, azért most már mindegyikbe akad érdekes fejlemény, érezhetően le is ült pár szál most is. Érzem, fognak még itt olyat húzni (remélhetőleg) ami után köpni-nyelni nem tudunk. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Blood Drive – Öt rész után

Az igen kreatív pilot után eléggé visszalépésnek éreztem a történetvezetést. Az átívelést minimálisra vették és az arányokat teljesen felborították. Részről részre előtérbe kerültek az öncélú, túlnyújtott beteg jelenetek. Amivel nem volna baj, nem lenne a szereplők nagy hányada teljesen funkciótlan. Julian Slink karaktere annyira üres, hogy önmagában semmit se tudnak kezdeni vele és ezek a pillanatok arclekaparósan unalmasak és fájdalmasak, miközben nézzük. Lehetne ötletes is egy-egy feldobott téma és még jól állna a sorozatnak a kicsit roadmovies hangvétel, annyi sajátossága sincs, hogy egy résznél tovább megtartsa a jól működő elemeit, inkább kidobja és újakkal próbálkozik.

A trash műfaj lehetőségeiben nem köti meg a SyFy a készítők kezét, mégsem képesek tartósan szórakoztatóan tálalni a klisés elemeket. Inkább azt érzi az ember, minden egyes rész túl akarja licitálni az előzőt, ebből meg egy igazi katasztrófa sül ki. Hiába indított jól a sorozat, az autóversenyzés minimál lángra vétele nem enged annyira teret a világ rendes felépítésére, egészből annyi jön le, a két főszereplő kivételével szinte mindenki őrült. A poszt-apokaliptikus témából nem igazán használ fel semmi lényegeset, inkább a furcsaságokat tolja előtérbe, amivel nem igazán lehet mit kezdeni. Egyedül a székben való fészkelődést éri el az alkalmi negyven percével.

Hasznosabban is el lehetne tölteni az időt, belegondolunk, még nyolc részen keresztül zajlik ez az önajnározás, amiben szemernyi értelmet se találni. A látszólagos változatosság elég séma jellegűre kopik le a kilométerek előrehaladtával és ez a fék nélküli hajsza inkább cammogásnak tűnik az eredményt nézzük. Sokkal feszesebb történetet lehetett volna kihozni fele annyi részből és nem kellene ennyi tölteléken átvágni magunkat, valami értelme legyen (vagy legalább valami agykikapcsolós szórakozás), amelyet szívesen elnézegetünk. Így meg nem tudom, érdemes-e még beleölni ebbe további időt, egyre kevesebbet ad és többet elvesz.

Law & Order: SVU – Lezárva a 18. évad

Még mindig egyik meghatározó sorozat a változatos témáival és az elgondolkodtató ügyeivel. Az évad és a részek nagyobb hányada inkább korrekt volt, a finálé nem volt már annyira polkorrekt. Mégis az aktualitásával, nagyon hiteles képet fest napjaink gondolkodásmódjáról és jogi rendszeréről, olykor felmerül a moralitás kérdése is. Legyen az vallási vagy éppen más emberközösségekre való reflektálás. Ahogy az egészet kezelik és az adott eset tud még pár igazán mély csapást mérni az érintettekre, nem kímélve a nézők lelkivilágát sem. Azzal erősíthetők meg azon tények, amik belekerülnek egy-egy részbe, az adott cikknek utána olvasunk, szembesülve vele, több köze van az SVU-nak a valósághoz, mint bármely sorozatnak valaha is volt.

A nyomozók végig keresik a megoldásokat a szokatlanabbnál szokatlanabb ügyekben, rengeteg módon megmutatva, bárkiből válhat áldozat, még azokból is, akik a bűncselekményt elkövették és ettől működőképesek és hihetőek a történetek, annyira emberiek, ahogy csak lehetséges. Senki se tökéletes jellem, mégis mindenki pálcát tör a másik felett, remekül megmutatva, miként is ítélik meg az ügy résztvevő egymást. Az ártatlansággal való takarózás leple általában lehull a bűnösről. Az önbíráskodásra is láthattunk idén jó pár példát, ami nem célra vezető. Semmi se marad következmények nélkül, főleg a közvélemény előtt napvilágot lát a dolog, utána nincs menekvés. Vannak kik kiállnak magukért, mások pedig árnyékba húzódnak. Mindig szem előtt van, kell a megfelelő útmutatás, aminek segítségével a helyes útra léphetnek.

Lassan két évtized távlatában bőven vannak meglepő dolgok a világban, amik remekül be vannak többnyire mutatva. És a naprakész látásmód miatt még nagyobb az ereje az ügy kimenetelének. Akármennyire egy nyomozós sorozatról van szó, mégis jóval több van benne és sokszor a sorok között is rengeteg plusz található. Az emberi viselkedést remekül leképezve és bemutatva számunkra. Több szinten kielégítő képet festve arról, milyenek is az emberek, egyesek mennyire semmibe veszik a törvényt és a társadalmi vonatkozásaikat, azért a maguk igazát próbálva bizonyítani, ezzel próbálva megkerülni az igazságot, amelynek a kiderítése célba ér végül. Egy érdekes évadon vagyunk túl, amelyben bőven voltak értékelhető szegmensek, amik nélkül kevesebb volna a sorozat. Így se tudok az egész évadot nézve 6,5/10-nél jobbat adni, mivel becsúszott pár gyengébb rész is a sorba.