Trónok Harca – Toplista az első hat évadból

Vasárnap induló 7. évad előtt össze szerettem volna szedni, hogyan is látom az elmúlt hat évadot. Miért szerettem vagy utáltam sorozat egyes pillanatait. Ahogy minden sorozatnál megszokhattuk, itt is vannak kiemelkedőbb és gyengébb szálai egy-egy évadnak. Volt amiből kevesebbet kaptunk, másból meg többet a kelleténél. Végre eljutottunk egy olyan pontra, amely után (köszönhetően a kiváló marketingnek is) tűkön ülve várjuk a folytatást. Érdemes lesz-e az igazán nagyok között emlegetni az utolsó két évadot. Belegondolni, mennyi minden történt, mióta elindult a sorozat. 13 rész és vége. Idén a megszokott 10 epizód helyett hetet kapunk, míg a záróévad hat részes lesz. Egy 73 részes sorozateposz részesei lehettünk, amely jövőre véget ér. Ezért érdemes számvetést készíteni, miként éltem meg az elmúlt hatvan epizód történéseit. Nem igazán a többséggel fog egyezni a véleményem, mivel voltak a remek pillanatokat beárnyékoló események, amik nem ütötték meg számomra a mércét. Spoileresen folytatom, valaki le van maradva a sorozattal vagy még nincs vele naprakész ne kattintson.

6. Harmadik évad: A legfőbb gond az lehetne, nem volt túl eseménydús az évad. Közben jobban zavart, elhanyagoltak karaktereket, fokozatosan leépítettek olyanokat, akik korábban jelentettek valamit, így a sorsuk nem igazán izgatott. A cselekmény felépítése meg nem igazán sikerült érdekesre. Számomra az évad (talán a sorozat) mélypontja a Vörös Nász, amire annyit utalgatott a sok könyvet olvasó, hogy az információmorzsákból összerakható lett az egész. Ahogy említettem, Rob és Catelyn Stark sorsa a kilencedik részre annyira mindegy volt számomra, hogy nem igaz. Szinte minden karaktert sikerült valamennyire a lényegétől megfosztani. Másik dolog Theon Greyjoy kínzásának felesleges elnyújtása. Olenna meg keveset szerepelt, hogy ellensúlyozza ezt az évadot. Egyedül az ő behozatala miatt nem lett teljesen átlagos az évad. És még Daenerys seregszerzése is működött. A felhasználása és annak mutatásának hiánya kiábándító volt már.

5. Negyedik évad: Itt már nagyon sok emlékezetes jelenetet kaptunk. Nem maradtak következmény nélkül a dolgok. Joffrey halála számomra semmit mondó volt, mivel a karakter utálhatósága megkopott, ami ez után jött, beindította a folyamatot. A tárgyalás kellően erőteljes volt és az azt követő párbaj sem okozott csalódás és egy elégtétellel zárta Tyrion Királyvárral nézeteltéréseit. Daenerys meg leghűségesebb emberének árulását követően, úgymond teljesen nyakába szakadtak a problémák, valahogy tartotta magát. Kisujj megkezdte kamatoztatni elképzeléseit, amik ilyenkor nem voltak tiszták teljesen. A Lannister vonalat ügyesen leépítették ezáltal, hogy minden fontosabb segítő kéz távozott onnan. Ezzel az évaddal az volt a gond, így is több szálon ment a tötymörgés, semmi előrelépést nem tapasztalhattunk sok helyen. Így is sokkal jobban sikeredett ez az évad, mint az előző.

4. Második évad: Az évad legnagyobb negatívuma, az első évad szálai mellett újak is jöttek bőven, erre viszont már kevés volt 10 rész, hogy rendesen ki legyen bontva az eddig nem ismert karakterek története. Pár évadig megmaradtak kétdimenziós formájukban. Így is volt olyan, akire mindössze 10 perc játékidő jutott teljes egészében, mit sem jelentett, két rész múlva már halott volt. A sorozat legfőbb problémája itt jelentkezett, ami az erősen túlzsúfolt részek okoztak. Közben lett volna idejük, hogy kicsit több játékidőt kapjanak azok a szálak is, amik időhiány miatt meg lettek csorbítva. A szereplők fogyatkozása végül megoldotta ezt a problémát a későbbi évadokban. Ehhez viszont három hullámzó évadnak kellett eltelnie, amely megsínylett összképet eredményezett. A “kilencedik rész” itt vált fogalommá, számomra az ötödik évadig nem bírt jelentőséggel. És az első mutatott csatának az eseményeit se sikerült úgy átadni, ahogy a képsorok sugallták volna.

3. Hatodik évad: Erre az évadra jellemző volt már az időhúzás, mégis elég jelentős dolgokhoz vezetett a történet, amelyek idén fognak erőteljesen lecsapni. Daenerys útra kelése, Cersei bosszúja, Deres visszaszerzése mind azt képviselik, hogy vár még nehézség a karakterekre és Kisujj kavarása még bele fog rontani a képbe, mivel tudjuk, mit is szeretne elérni. Saját érdekein kívül meg nem igazán tulajdonít jelentőséget a legfőbb fenyegetettségnek. Itt még érthetően nem akarták az epizódszámot csökkenteni, bőven volt érdekesség, amely ellensúlyozta az üresjáratokat. Talán ere vártam a leginkább, a szálak végre valamennyire összeérjenek és nem kis közösségekként működjenek a szerelők, hanem egy igazi hatalmi harc részesei legyenek. Ezért is várom, mit fognak az egészből kihozni. Karakterfejlődésnél egy negatívum jut eszembe, hogy számomra érthetetlen Aryából végül egy szociopatát csináltak. Visszatekintve, elég vékony határvonalra lépet, amely az elvakult vérszomj elválasztja a józan ítélőképességtől. Érdekel, lesz-e még ismét egy értékelhető karakter vagy az útja ezen a vonalon fog kimerülni.

2. Első évad: Mindenre volt idő, még a legapróbb mozzanatok is működtek. Ez a könyvekhez legközelebb álló adaptáció, nem értem, miért nem lehetett a többi évadot is hasonlóan átgondoltan végig vinni. A következő évadban még ezzel próbálkoztak, kevésnek bizonyult a rászánt játékidő. Itt még érezzük, mindenki elindult valahonnan. Már a pilot tele van emlékezetes jelenetekkel és kulcsstátuszú mondatokkal, valahogy ezen arányok megtartása a folytatásokra nem igazán maradt kiegyensúlyozott. Jelentős események itt is voltak, mégis a jól felépített karakter által működtek, ezt a jó szokást nem értem, miért nem lehetett a későbbiekben is fenntartani. Nem tudok senkit kiemelni, mivel még mindenkinek a jellemábrázolása hibátlan maradt, remekül vitték végbe a folyamatot és Ned halála nem is volt olyan megrázó, bőven tartalmazott érzelmi töltetett, ami a harmadik évadban már teljesen eltűnt. Bőven megérdemli a kezdő évad, hogy emlékezzünk rá.

1. Ötödik évad: Végre kiforrtak a szálak. Mindenki megsínylette rendesen, még a séta erejéig Cerseit is tudtam sajnálni. Ebben az évadban egy jelenetsorral sikerült az egész Vastrón körüli csetepatét jelentéktelenné tenni, ez volt Rideghon elbukása. Mindez nem lett volna elég, a fináléval rendesen megdolgoztak minket rendesen. Számomra eddig azért a legjobb évad, mivel a szálak fel lettek rendes építve, ahogy kell, kellő időt adva a kiteljesedésüknek. Havas Jon meggyilkolása meg igazi lökést adott az egész évad lezárásához. Két széthúzott kötet legjobb kivonatja is lett az évad, legjobban kidolgozott adaptálása a fontosabb történetszálaknak. És tökéletes végeredménye a könyvektől való elszakadás kísérletének. Itt szavaztam először teljes bizalmat a sorozat íróinak. És tényleg elég jelentőség telire sikeredett az események bemutatása, kellően fagyossá téve vele a hangulatot.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s