Sorozatok, amik kimaradtak 2017-ben

Tengernyi idővel és lelkesedéssel kell rendelkeznie azoknak, akik szinte minden olyan sorozattal naprakészek legyenek, melyek valamilyen szinten felkeltették az érdeklődést. Manapság annyi stream-melt tartalom lát napvilágot, hogy ember legyen a talpán, hogy átlássa az egész palettát, így maradnak a háttérbe szorult darabok, melyek megérdemelnék a figyelmet. Nem véletlenül készül egy ilyen lista évről évre (tavalyi lista). A próbálkozások mellett azért akadnak csalódások vagy olyan darabok, első blikkre nem tudjuk hová tenni, így talán egyszer megpróbálkozok vele újra. Az elmúlt évben is akadt ilyen számszerivel. Inkább a közeledő év vége hatására se kerültek fel végül a térképre, közben nem hinném, érdemes volna hanyagolni ezeket. A folyamatosan bővülő lista olykor már zavaró tényezőként hat, melyik élvez prioritás. Hajlamosak vagyunk, inkább egy jól ismert szériát (korábbi évadaihoz képest nincs a toppon) nézni és azt remélni tőle, ami talán sosem következik be (visszatér a régen megszokott minőséghez vagy mutat valami újat), így azok is elveszik az erre szánható szabadidő mértékét a jobb szériák elől. Tévedni emberi dolog. Nem fedezhetünk fel mindig valami egyedit, azért nem árt keresgélni azt. Lássuk miből maradtam ki tavaly.

The Mick: A pilot bejött, mégsem terveztem eleve folytatni, ennek ellenére csábít a hajlandóság, hogy pótoljam. A humora nálam kellően jól feküdt. (pilotról)

Taboo: Az első két rész nem nyűgözött le túlzottan (hiába Tom Hady), ennek ellenére a net csak nem csitult a dicséretektől. Jó párszor tervbe volt, megnézem a további hat részt. Egyszer sem jutottam oda. (pilotról)

A Series of Unfortunate Events: A film anno nem nyűgözött le. A pilot viszont reménnyel kecsegtetett, ez egy ütős darab lesz, egy jobb fajta szatíra adaptációként. A második részre az illúzióim szertefoszlottak, ennek ellenére végig bennem maradt, hogy végig kellene néznem az első évadot, hogy konkrét véleményem lehessen erről a darabról. (pilotról)

Legion: A pilot szinte majdnem megvett, ne lett volna az az apró kizökkentő dolog, amerre a befejezése lett terelve. Ezek után inkább filóztam mindig, hogy belenézzek a második részbe, amit a mai napig nem tettem meg. (pilotról)

Mary Kills People: Az eutanáziás téma fenntartásokra adott okot, ne egy heti esetekből álló darab legyen. Erre sikeresen rácáfolt s kezdés, ennek ellenére mégis úgy kerülöm a folytatás lehetőségét, mint a méreginjekciót. (pilotról)

American Gods: Bryan Fuller az egyik legjobb vizuális rendező a sorozatok világában. A Hannibal után mégis ott van a félsz, ismét túltolja

a művészkedős vénáját és a kétségeimet már a pilot megerősítette. (pilotról)

Young Sheldon: Hát igen. A TBBT legkülöncebb karakterre előzménysorozatot kapott. A gyerekszínésszel nem volt gondom és Jim Parsons narrációja is megnyugvásra adott okot, akkor miért nem folytattam? (pilotról)

The Gifted: A Heroes áthallás az egyik oka, hogy még egy részt sem láttam belőle, közben bőven találnék benne érdekes momentumot, ami miatt érdemes volna követni. A visszatartó erő még ott van bennem.

Star Trek: Discovery: A régi sorozatok hálójában kíván becsatlakozni, nem új univerzumot indítani, ennek ellenére sem tudott még érdekelni annyira, hogy a dupla résznek neki veselkedjem.

The Leftovers: Eddig tervben sem volt ennek a sorozatnak a pótlása, viszont a tavalyi lezárását követően számomra teljesen érthetetlen kultusz kezdte övezni, amely a pilot alapján még nem jött elő (legalábbis nálam). (pilotról)

American Horror Story: Engem sosem tudott ez a sorozat soha megfogni úgy igazán, mégis a tavalyi évadnyitó felkeltette az érdeklődésemet a benne rejlő lehetőségek miatt. Azért ott van a félsz, nem kerül felszínre az a plusz, ami miatt érdemes volna végig nézni az évadot. (évadnyitóról)

The Handmaid’s Tale: A különc falu története megérné a figyelmet, tőlem mégsem kapta meg még, közben bőven van benne potenciál. Pótlások egyik élharcosa.

Twin Peaks: David Lynch kult sorozatának folytatása, mely nem rántott még be, mivel nem kapta meg az esélyt. Mivel láttam anno a klasszikust, ezt mindenképpen pótolnom kellene.

Top of the Lake: Az első évaddal nem lett volna bajom. Inkább a sarkított üzenete, amellyel nem tudok kibékülni, ennek ellenére az újabb etapot kár volna kihagynom. (pilotról, első évadról)

Outlander: Az első két évad igen emlékezetes volt. Tény, az elsőhöz képes, a második egyes szegmensei érdektelenebbre sikeredtek. Ennek ellenére érdekelt a folytatás, mégis lemaradtam a premierről végül. (első évadról, második évadról)

Terápia: Azon kevesek közé tartozik, mely után az eredetire is kíváncsi lennék. Ennek ellenére Mácsai Pál remekül hozza a szerepet. Mégsem jutottam el odáig bedaráljam az állítólagos utolsó évadot. (évadnyitóról)

Egynyári kaland: Tény, egyre több az érdekes magyar sorozat, mégis mindig elfelejtődik ez a darab, közben remek kikapcsolódásnak tűnik. Talán egyszer.

Marvel sorozatok: A Netflix bőven ellát szériákkal, mégsem volt már az Iron Fist se annyira csalogató, ahogy már a Luke Cage sem. Az összeállt csapat, The Defenders meg hab a tortán, mivel erre vártunk a Daredevil első etapja után, mégsem lett ez sem előszedve, ahogy a hegyes fülű mellett felbukkant Punisher is önálló sorozatot kapott, nehogy unatkozzunk már. Ennek ellenére a mozis futószalag érzését kelti. Nem lenne mindez elég, a Hulu is hozott egy szériát, a Runaways-t. Ezt az egészet így meg kénytelen vagyok egy csoportként kezelni. Összesen ez az öt széria 50 résznyi pótolnivalót jelent. A Jessica Jones visszatérése valamivel várósabb.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s