Aranyélet – Lezárult a 3. évad és a sorozat

Szeretni akartam az évadot, úgy érzem mindent meg tettek a készítők, ez ne történjen meg. Amilyen biztató irányba indult az évad első fele, akkora csalódásként éltem meg a maradékát. Csapongott az egész. Okosan felépített fordulatok helyett kaptunk olyan hajmeresztő húzásokat, hogy nem igazán tudtam mit kezdeni velük. Elég kaotikus élmény lett végül ez a zárás. Egy biztos, mindenki jobban örült volna, valami kézenfekvő megoldással szolgálnak, nem pedig a nézők elvárásaival mennek homlokegyenest a készítők.

Elég eseménydúsnak mondható a történet és minden szálon bőven volt fejlemény, mégsem éreztem ezt koherensnek. Teljesen elrugaszkodott a hihetőség határától, az egy dolog, viszont ezt olyannyira kifordított logikátlansággal vezeték le, hogy olykor inkább éreztem a látottakat groteszknek, mint érdekesnek. Ezek mind a dramaturgia kárára mentek, érezhetően. Sok mindenre választ adnak, mégis inkább eufémizálni próbálták a látottakat, inkább ezt a fajta köntösbe bújtatást hanyagolhatták volna.

Az Aranyélet utolsó felvonása az igényes kivitelezésen kívül maga a történetvezetés kesze-kuszaságában bukott meg végül. Miért nem tudták tovább vinni a 2. évad szellemiségét. Akkor kicsit bátrabban ajánlanám ezt a sorozatot teljes egészében, akik még nem ismerik. Így meg egy félrement alkotásként kezelhetem, az utolsó harmad elhanyagolhatóvá válik. Nem értem, miért nem lehetett máshogy lezárni a sorozatot. Ezek a döntések kikezdik szépen a remek alapkoncepciót. Spoileresen folytatom.

Janka politikai pályafutása tűnt számomra a legérdektelenebbnek és Onódi Eszter karaktere vergődött a legtöbbet is egyben. Attilát meg ismét a körülmények áldozataként mutatták be, mindenki bele törli a cipőjét. Még Gál Feri is. A gyerekekre is rá járt a rúd rendesen. Márk Hollósy Endre nyomdokaiba kívánt lépni, míg Mira meg igazságot szolgáltatni. Közben kikezdve esetleges saját örökségüket vele. A szereplők és a készítők részéről záporoztak a rossz döntések. Minden arra ment ki, szétszakadjon az amúgy is darabokban lévő család, amit az évad hetedik részében csúcsosítottak ki.

Amennyi lehetőség volt akármelyik szálban, annyira nem használták ki rendesen ezeket. Inkább a szereplők random lelki vagy testi megnyomorítását kívánták elősegíteni az eseményekkel. A befejezéssel meg olyan érzetem volt, mintha a Breaking Bad alapfelállása lett volna a végcél. Nem valami átgondolt húzások közé tartozik a szereplők mosdatása. Miközben Mira kettős gyilkossága (Jakab Erika útjára való terelése) vagy maga a 4×07 számomra nem volt több olcsó horrorros húzásoknál. Bianka életének eldobása hatásos volt, mégsem tudott abban a zavaros történetvezetésbe beleépülni.

Gál Feri makacssága és bűnbánata se volt több egy írói eszköznél, a Miklósi család megússza bűneit és egyedül a közös döntés juttatta arra a következtetésre őket, megszabaduljanak a mocskos jóllét kötelékeitől, teljesen elvágva annak gyökereit. Ahogy Tibi behozása se volt több egy lelki feloldozásnál, hogy végleg le lehessen számolni Hollósy Endre maga után hagyott démonjaival. Mindez szép és jó, mégsem egy ilyen sorozat lezárásához való az effajta megfeneklett idealizmus. Nem igazán lehet mit kezdeni a kialakult összképpel. Értékelésem erre a 8 részre egy 6,5/10. Ennél valamivel eredetibb levezetést és zárást vártam volna, mégsem kaptam meg. Marad a keserű szájíz.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s