Game of Thrones 7×05 – Holtpont

Egyre inkább előkerülnek a nyílt kártyák, pláne az előző rész eseményei után. A múlt heti elképzelésem is beigazolódni látszik, amit nem vettem volna teljesen biztosra, hogy felmerül. Úgy látszik a sorozat készítői mégis ezt az irányt fogják erősíteni. Úgy tekintjük, két rész és vége az évadnak, így előkészítik a terepet az utolsónak. Azért nem hinném ennyire sima lenne a hátralevő maradék két óra. Lehetnek még itt meglepetések. Meglátjuk, ki hogy él a jelenlegi lehetőségeivel. Még semmi sincs kőbe vésve, azért megingást se látok minden oldalról.

A hitbe fektetett energia vajon mennyire lesz kitartó hosszútávon. A szkeptikusokat mennyire lehet meggyőzni ez a kimenetel mennyire lesz előnyös, átgondolt. Még mindig eljátszadoznak a gondolattal az írók, mégsem tudni, mi fog megvalósulni mind abból, ami még a sorozat terén is egyedül gondolati síkon van fenntartva. Nem lett egyik karakter sem takarékra téve, inkább várja az adandó alkalmat, hogy mikor jön el az ő ideje. A hatalmi harcok még nem tűnnek közel sem lezártnak, akármelyik oldalt is nézzük. Lássuk hová fog vezetni ezzel egyesek sorsa. Spoilersen folytatom.

Bővebben…

Rick and Morty – Elkezdődött a 3. évad

Az április 1-én bemutatott évadnyitó után a 3×02-re várni kellett kicsit. Még az előző évad közvetlen folytatása igencsak bejött, addig a Mad Max-es epizód kevésbé, nem bánom, vártam vele kicsit, mivel az uborkaszezonos sztoriba töménytelen ötletet pakoltak bele. Még mindig Rick a megmondó ember. Nem rejti véka alá nyers véleményét. A család többi tagja meg viszonyul őrült életmódjához. A kreativitás tárháza még közel se merült ki. Még mindig van bőven fantázia benne, hogy még jó darabig az élbolyban legyen a sorozat. És itt semmi sem szokványos, viszont a szereplők viszonyrendszere a sorozat kezdete óta épül, egy laikus nem valószínű x-dik epizód után be tud kapcsolódni.

Jelenleg van egy átívelés a történetben, attól függetlenül egy egész szép univerzum épült ki röpke két tucat epizód alatt. És még nem tudom hova lehet ezt fokozni. A humor és az igazán elszállt koncepció adja meg igazán a sava-borsát az egész mechanizmusnak. Bármi megtörténhet és mernek az alapfelálláson is változtatni mellette. A dilemmázást végül ne vigyék túlzásba. Az lehet az egyedüli hátulütője a behozott helyzetnek, amit egy csapásra bármikor feloldhatnak gond nélkül. Ezzel meg könnyen a saját csapdájukba eshetnek a készítők. Remélem nem éri el egy ilyen hullámvölgy a fővonalat, amihez hasonlót sehol másutt nem találni.

A számtalan univerzum mellett a karakterek bőven hoznak annyi szint, amely még inkább egyedivé teszi a szériát. Még sok évig szívesen élveznénk ezt a szisztémát. Mivel nincsenek határok közé szorítva a dolgok. Tényleg a képzelet szab határt a tudományos fantasztikum köré épült remekbe szabott darabnak. Három rész alapján az évad eddig 8,5/10.

Game of Thrones 7×04 – Pokoljárás

Sok minden nem történt a rész nagy részében, hogy a maradéka igazán hangsúlyt kapjon. Még mindig a belső és külső konfliktusok uralják a sorozatot. És egész jó párbeszédek ezen a héten is elhangzottak, így lehet miből szemezgetni. Az előző rész utáni csalódottságomat sikeresen feledtették a mostani történések. Volt részünk érzelmes pillanatokban ismét, mely jobban átjött, mint az előző részben. Nagyon jól felépített részt láthattunk, mely igazán katartikus csúcspontokba torkollott. Kár, nem tudnak minden részt így megcsinálni, akkor nem érezném azt, valamitől megfosztottak.

Az egyre fogyatkozó karakterek száma érzékelhető, közben most sem tértek ki minden szereplőre. A jelenlegi főszál nagyobb hangsúlyt kap, mint korábban, ezzel igazán globálissá téve az évadot. Lesznek itt még meglepetések, azért most itt sérült pár önbecsülés. Valahogy úgy érzem, nem is akarják már nagyon bolygatni az intrika vonalat, ami nem annyira baj. Feleslegesen beleerőltetni olyan jelenetekbe, ahol nagyobb dolgokról van szó, felesleges lenne. Így az évad közepén még mindig kicsit felemás érzetem van az eddig láttattok után, azért a látható javuló tendencia remélem megmarad a folytatásra is. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Game of Thrones 7×03 – Egyességek

Érdekesen alakul az évad. Az eheti rész valamivel jobb párbeszédeket kapott és okos írói döntések is akadtak mellette bőven. Egyetlen problémám volt most, kissé érződött, még sem fordítanak annyi pénzt egy-egy részre, amennyit megkövetelne. Ez meg ismét csak rövidre vágott jeleneteket szül. És jogosan van az embernek utána hiányérzete. Biztos a büdzsé nagy részét az évad utolsó két része fogja ismét elvinni, lehessen a “Fattyak csatája” után még drágább szegmenst gyártani. Közben úgy érzem, amennyire sikeres mind a csatornán, mind világszerte a sorozat, nem okozhatna gondot (főleg így a vége felé), legalább 50%-al megnöveljék a részenkénti költségek rátáját.

Valamennyire ez szőrszálhasogatás egyben, azért jogosan várnám el, hogy még inkább a kedvünkre tegyenek, főleg a jövőre esedékes sorozatfinálét (vagy maga már a záró évadot) tényleg nem lehet olcsón megúszni. Ennek ellenére haladnak az események, mégsem érzem így teljesen kereknek a végeredményt. A következő hetek lehet kompenzálnak majd ezért, addig viszont marad némi szájhúzás mellette. Voltak bőven érdekes momentumok, nem is toltak mindent a képünkbe, attól még nem igazán mondhatom, unatkoztam. Még mindig nem az igazi valahogy ez az évad. Meglátjuk, mennyire lesznek képesek lenyűgözni. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Game of Thrones 7×02 – Kinek kezében a jogar

Ismét egy építkezős részt kaptunk a hétre, hogy a végéül rendesen oda verjen nekünk. A játékidő alatt volt némi hiányérzetem, ezt sikerül kompenzálni, így a jövő hetet még jobban várom. Az évad maradék öt részére szerintem rendesen felköthetjük a gatyát majd. Remekül alakulnak a szálak és kevesebb a tökölés a sorozatban, mint eddig valaha is volt. Az elképzelésein szerint alakul a történet. Minden vonalon akad bőven érdekesség. Még mindig azt mondom, a folytatásban indul be igazán a hatalmi játszma és remélhetőleg egyre több feszült pillanatban lesz egyre inkább részünk.

A karakterek remekül vannak formálva. És tényleg olyat kapunk, amit elvárunk egy ilyen grandiózus történettől. Egyre jobban sodródva a végcél felé. Mindenkinek meg van még mindig a maga szerepe a sakktáblán, igyekszik minél jobban kihasználni a lehetőségeit. Globálisabbá téve az egész megmozdulást. A végjáték előtt még kegyetlen húzásokból nem hiszem, lenne hiány. Egyre inkább érezzük, nem magatehetetlen senki, meg van benne az elhatározás, az elkerülhetetlen sorsát be is végzi, ne adja könnyen magát. A párbeszédek nem tűnnek többnyire annyira érdekesnek, azért lényegre törőek. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Game of Thrones – Elkezdődött a 7.évad

Megérte a hosszú várakozást, hogy lássuk az utolsó előtti felvonást. Szokás szerint egy felvezetés volt az évadnyitó rész, viszont már most érezhető volt, kezdenek összeérni a szálak. Egyre komplexebbé válik a sok felé ágazó történet. Közben érezzük, halad valamerre. Ez az út sokaknak kiszámíthatónak érződhet, közben számomra sosem az volt a lényeg egy sorozatnál, hogy váratlanul, a semmiből jöjjenek a fordulatok. Inkább legyen megalapozva nekik és egy erőteljes tálalással jutalmazza a kitartást, ne pedig olyasmivel, ami után lényegtelennek tűnik egy fordulat. A könyves korszak feldolgozásánál nagyon sok mindennel a tömeggel megyek szembe, nem véletlenül. Már sokszor kihangsúlyoztam, számomra azok a fordulatok a leépített karakterek miatt mit sem értek.

Az utóbbi két évben meg igazán el kezdett tetszeni, amerre a sorozat halad, teljesen függetlenítve magát a mankóként használt alapanyagtól. Vannak akik lesarkítják egyből az egészet. A korábbi évadok azért tetszettek sokaknak, tele volt emlékezetes párbeszéddel és intrikával. Viszont sokat látottként számomra ezek az érvek kevesek. Inkább azt éreztem, sokszor nem a filmes formátum elvárásait, hanem a könyvek olvasóit tartja szem előtt, ami nem baj, hanem annyi a probléma, hogy míg papíron nem gond egy szereplőt elfelejtünk 2-300 oldal erejéig, addig a sorozatban mindig fenn kell felé tartani a néző érdeklődését, nem a háttérbe szorítani, mivel nagyon nem fogunk utána a sorsa miatt izgulni. Legalábbis én ezt éreztem sokszor. Ettől a nagy hibasorozattól szépen elszakadtunk.

Lehet, erősödött a fantasy vonal, mégsem mérvadó, úgy nézzük az nélkül is működne a történet. Az csak megfűszerezi az egészet. Nagyon szőrszál hasogatók akarunk lenni, valamilyen szinten az egész sorozat kiszámítható. A meglepetésfaktort nem az elhulló szereplők szolgáltatják, főként egy-egy halál következménye érdekesebb, mint maga az esemény. Azt is érdekessé lehet tenni, hogyan távozott fontosabb karakter, nem úgy, ahogy a sorozat első felébe tették. Még mindig van bőven idő kitöltő szál, azért most már mindegyikbe akad érdekes fejlemény, érezhetően le is ült pár szál most is. Érzem, fognak még itt olyat húzni (remélhetőleg) ami után köpni-nyelni nem tudunk. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Blood Drive – Öt rész után

Az igen kreatív pilot után eléggé visszalépésnek éreztem a történetvezetést. Az átívelést minimálisra vették és az arányokat teljesen felborították. Részről részre előtérbe kerültek az öncélú, túlnyújtott beteg jelenetek. Amivel nem volna baj, nem lenne a szereplők nagy hányada teljesen funkciótlan. Julian Slink karaktere annyira üres, hogy önmagában semmit se tudnak kezdeni vele és ezek a pillanatok arclekaparósan unalmasak és fájdalmasak, miközben nézzük. Lehetne ötletes is egy-egy feldobott téma és még jól állna a sorozatnak a kicsit roadmovies hangvétel, annyi sajátossága sincs, hogy egy résznél tovább megtartsa a jól működő elemeit, inkább kidobja és újakkal próbálkozik.

A trash műfaj lehetőségeiben nem köti meg a SyFy a készítők kezét, mégsem képesek tartósan szórakoztatóan tálalni a klisés elemeket. Inkább azt érzi az ember, minden egyes rész túl akarja licitálni az előzőt, ebből meg egy igazi katasztrófa sül ki. Hiába indított jól a sorozat, az autóversenyzés minimál lángra vétele nem enged annyira teret a világ rendes felépítésére, egészből annyi jön le, a két főszereplő kivételével szinte mindenki őrült. A poszt-apokaliptikus témából nem igazán használ fel semmi lényegeset, inkább a furcsaságokat tolja előtérbe, amivel nem igazán lehet mit kezdeni. Egyedül a székben való fészkelődést éri el az alkalmi negyven percével.

Hasznosabban is el lehetne tölteni az időt, belegondolunk, még nyolc részen keresztül zajlik ez az önajnározás, amiben szemernyi értelmet se találni. A látszólagos változatosság elég séma jellegűre kopik le a kilométerek előrehaladtával és ez a fék nélküli hajsza inkább cammogásnak tűnik az eredményt nézzük. Sokkal feszesebb történetet lehetett volna kihozni fele annyi részből és nem kellene ennyi tölteléken átvágni magunkat, valami értelme legyen (vagy legalább valami agykikapcsolós szórakozás), amelyet szívesen elnézegetünk. Így meg nem tudom, érdemes-e még beleölni ebbe további időt, egyre kevesebbet ad és többet elvesz.