The Expanse – Két évad távlatában

A Térség regénysorozat alapján készült adaptáció személyében végre egy olyan sci-fi-t tisztelhettünk, melyet a későbbiekben akár a BSG-vel is egy lapon említhetünk. Számomra darálva sokkal jobb élményt nyújtott, mintha hetiben követtem volna a részeket. Annak is köszönhető, mivel a sorozat csúcspontjai nem a fináléra vannak időzítve. Sokáig eléggé hidegen hagytak a karakterdrámák (esetleg a színészi játék nem túl kiemelkedő szerepe is ebben közre játszott), a 2×05 után viszont még emberibbnek éreztem a történetet, mint korábban. Nem is minden rész lehengerlő, kellően erős hangulatot árasztanak magukból, végig fenn tudják tartani az érdeklődést.

Az állandó feszültség fenntartása mellett nem igazán érezném, a központi szereplők közül bárkit is kellene féltenem. Mindenkinek meg van az úti célja, mely akkor válik világossá, mikor odaér. Senki se marad motiváció nélkül. Meg van az érve, miért is tart ki elvei mellett. Végig érezni, valami nagyobb van kibontakozóba, mint az érdekek megkívánnak. Ez viszont előttünk továbbra is rejtve marad, miközben látjuk, az ember saját maga rákfenéje. Nagyon igényes kivitelezésben kapjuk meg mindezt, amely a politikai visszhangoktól sem csendes az űr sötétjében. A megbúvó misztikum meg még szövevényesebbé teszi ezt a romlott világot. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Reklámok

Strange Things – A 2. évad

Még mindig nagyon erős hangulatot áraszt a sorozat, mégis volt olyan rész, amelynél kicsit leültnek éreztem ezt. Eleve a második évadot úgy kezeli, mint egy film második részét, így valamennyire próbál elkülönülni, az előzményeket mégsem hagyja figyelmet kívül. Valamiért a folytonosság megszakadását érzem, mindig elvarrjuk a fináléban a szálakat, újra kibontsák a következő etapban. Szinte egy végtelen körnek tűnik hosszútávon. Jobban elkülönítették a szálakat, mint tavaly, így voltak, amelyek teljesen önálló utat jártak be, végül bekapcsolódjanak a fősodorba. Ezeknek az értelme annyiban kimerül, hogy egyes karakterek fejlődését kövessük végig. Máskülönben sok értelmük nem volt a behozataluknak.

Nem tett akkora hatást rám, mint az első évad, ennek ellenére igen kiemelkedő élmény volt ismét. A történet nem árul zsákbamacskát. Közel se volna hasonló az élmény nem lennének ennyire jók a színészek és nem járná át a sorozat minden szegletét a nyolcvanas évek. Nosztalgiafaktornál jóval többnek érzem továbbra is a koncepciót, miközben tényleg semmi újat nem tesz le az asztalra. A profizmus a tálalásban maxolódik ki igazán, amely csillagos ötös. A gyengébb pillanatokat miatt se róhatjuk fel neki, valamit rosszul csinál. Igazán annak a generációnak lesz maradandó élmény, akik hasonló stílusú filmeken nőttek fel, ahogy én is. Tényleg nagyon okosan használja fel a már unalomig ismert paneleket, mégis egyedit alkotva vele. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Better Call Saul – A 3. évad

A harmadik évaddal sikerült egy szoros lépést tenni az anyasorozat felé. Nem igazán találni spinoff-ot, amely ennyire kiegészít egy sorozatot. Még kerekebbé téve azt. A címszereplőn kívül a többi karakterrel is elég rendesen foglalkoztak az évadban. Senkit se hanyagoltak el. Azért is fontos, idővel ezek a szálak egyre jobban összefognak kapcsolódni egymással és nem árt az erőteljesen felépített háttér hozzá. Még mindig nem tudom, mi lesz az a pont, amely lezárja ezt az előzményszakaszt, az arra vezető út azért kikövetkeztethető. Minden lépés és következmény átgondolt és kidolgozott.

Nagyon okosan és kreatívan oldja meg a helyzeteket. Mindenki motivációja kristálytiszta és érthető. Erkölcsileg meg is kérdőjelezhetőek tetteik, céljukat elérik vele. Remek utód lett, aminek várom még milyen fejleményei lesznek. Végül úgyis elromlik minden, tudjuk jól. Igazán azok sorsa érdekes, akik végül elfognak a fontosabb szereplők életéből tűnni. Miként fog hatni rájuk ez az egész helyzet, amibe belekeverednek a kulcsfigurák.  Kapcsolati rendszerek felépítése precíz és kifinomult. Igazán érződik, mit akarnak kihozni a készítők belőle és azt ki is hozzák. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Rick and Morty – A 3. évad

Nagyon érződött az évadon, hogy vissza akar a legelső hangulatához térni, közben a második etapra vált igazán kiforrottá a sorozat. Idén is voltak jó ötletek, mégis kissé hullámzónak éreztem a részeket, önmagához mérten persze. Kreativitástól és ötletektől rogyásig volt ez a tíz rész. Ennek ellenére többször támadt hiányérzetem egy-egy rész után. Hiába kezeli kiválóan az iróniát magával szemben a sorozat. Nem éreztem, nagyon elszeretnének térni a bevált recepttől. Talán a következő évad készítésekor ezt másképpen fogják látni. Az a fajta elszállt merészség nem volt jelen minden koncepciónál, így meg kissé csorbították önmagukat ezek a jelenetek.

Más kérdés, ki mit vár el tőle. Én legfőképpen az alkotói szabadság kiteljesülését. Továbbra is mutasson olyan világokat, melyekben több van egy szimpla hasonló dimenziónál. Inkább Rick nem törődöm viselkedésével töltötték a játékidőt, amire ráhúztak szinte mindent. Nem volna baj ezzel, nem nyomták volna el a többi szegmensét a sorozatnak vele. Így meg nem tudtak olyan elképesztő hatás elérni, mint korábban jó párszor. Ezt kicsit visszalépésnek érzem. Legalább párszor kompenzáltak remekül elhelyezett csattanókkal. Az odáig vezető út viszont olykor igen döcögősnek érződött.

Nem tudták ebben a megvilágításban kibontani olyan dolgokat, amelyek elég sokat adtak volna az összképhez. Éreztetve, nem lesz ez végül annyira letaglózó, miközben ott lebegett a levegőben, hátha nem így lesz és előrántanak valami igazán érdekes fejlemény a hátsózsebből. Volt, mikor erre hiába vártunk, inkább ütöttek helyette egy nagy luftot. Olyan hibák, amik könnyen kiköszörülhető csorbákként maradtak jelen. Ezzel meg kicsit más megítélés fényébe került nálam a sorozat. Nem volt rossz évad, attól még nem az igazi. Egy 7,5/10-et osztok ki rá.

Game of Thrones – Lezárult a 7. évad

Számomra nagyon közjátéknak érződött a finálé. Nem igazán működött úgy számomra, mint az előző évadokban. Pozitívum, nem lett fekete-fehér a felállás az utolsó évadra. Lesz még itt érdekes fejlemény és karakterdráma. Azt se bánnám a maradék hat rész mindegyike nyolcvan perces játékidővel bírna, arra a folytatásra minimum egy évet (vagy kicsit több időt) kell várnunk. Az idei évad a sakktábla megtisztításával telt főként. És ez által egyre gyorsabbnak érezhettük a történet haladását, ahogy egy részen belül egy-egy szereplő több helyszínen is felbukkant. Felróható lenne, hogy nem érzékeltetik az idő múlását, inkább próbáljuk félre tenni aggályainkat.

A sorozat nagy vonalakban kiszámíthatóvá vált, azért még tartogathat a jövőben pár olyan húzást, amelyre felkaphatjuk a fejünket. Egy nem komolyan gondolt felvetésem beigazolódott. Arra terelték az évadot, amelyhez elég nagy kompromisszum kétséget vár mindenkitől. Voltak jó és rossz döntések a készítők részéről, amik kizökkenthetnek egyeseket a történet folyamából. Ellensúlyozták ezt emlékezetes jelenetekkel, mégse érezzük teljesen meg lettünk vezetve. Nem lett a legjobb, a legrosszabb sem ez az évad és érdekel, mit hoznak ki a mostani helyzetből, mikor láthatjuk végre a záróakkordot. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Law & Order: SVU – Lezárva a 18. évad

Még mindig egyik meghatározó sorozat a változatos témáival és az elgondolkodtató ügyeivel. Az évad és a részek nagyobb hányada inkább korrekt volt, a finálé nem volt már annyira polkorrekt. Mégis az aktualitásával, nagyon hiteles képet fest napjaink gondolkodásmódjáról és jogi rendszeréről, olykor felmerül a moralitás kérdése is. Legyen az vallási vagy éppen más emberközösségekre való reflektálás. Ahogy az egészet kezelik és az adott eset tud még pár igazán mély csapást mérni az érintettekre, nem kímélve a nézők lelkivilágát sem. Azzal erősíthetők meg azon tények, amik belekerülnek egy-egy részbe, az adott cikknek utána olvasunk, szembesülve vele, több köze van az SVU-nak a valósághoz, mint bármely sorozatnak valaha is volt.

A nyomozók végig keresik a megoldásokat a szokatlanabbnál szokatlanabb ügyekben, rengeteg módon megmutatva, bárkiből válhat áldozat, még azokból is, akik a bűncselekményt elkövették és ettől működőképesek és hihetőek a történetek, annyira emberiek, ahogy csak lehetséges. Senki se tökéletes jellem, mégis mindenki pálcát tör a másik felett, remekül megmutatva, miként is ítélik meg az ügy résztvevő egymást. Az ártatlansággal való takarózás leple általában lehull a bűnösről. Az önbíráskodásra is láthattunk idén jó pár példát, ami nem célra vezető. Semmi se marad következmények nélkül, főleg a közvélemény előtt napvilágot lát a dolog, utána nincs menekvés. Vannak kik kiállnak magukért, mások pedig árnyékba húzódnak. Mindig szem előtt van, kell a megfelelő útmutatás, aminek segítségével a helyes útra léphetnek.

Lassan két évtized távlatában bőven vannak meglepő dolgok a világban, amik remekül be vannak többnyire mutatva. És a naprakész látásmód miatt még nagyobb az ereje az ügy kimenetelének. Akármennyire egy nyomozós sorozatról van szó, mégis jóval több van benne és sokszor a sorok között is rengeteg plusz található. Az emberi viselkedést remekül leképezve és bemutatva számunkra. Több szinten kielégítő képet festve arról, milyenek is az emberek, egyesek mennyire semmibe veszik a törvényt és a társadalmi vonatkozásaikat, azért a maguk igazát próbálva bizonyítani, ezzel próbálva megkerülni az igazságot, amelynek a kiderítése célba ér végül. Egy érdekes évadon vagyunk túl, amelyben bőven voltak értékelhető szegmensek, amik nélkül kevesebb volna a sorozat. Így se tudok az egész évadot nézve 6,5/10-nél jobbat adni, mivel becsúszott pár gyengébb rész is a sorba.

The 100 – A 4. évad

Idén is átélhettük, milyen mikor a sorozat készítői nem valami merészek a sztori kiaknázásával, így meg maradnak az unalomig ismert panelek variálása. Érdekes helyzetek születtek, mégsem volt olyan, amire ne lehetett volna már számítani. Több filmes cím is felmerült az évadban egyes képsorok láttán. Igazán nem izgulhattunk senkiért. Mindig tudni lehetett, nem fognak olyasmivel előhozakodni, ami tényleg meglepetés lett volna. Nagyon arra felé haladtak az események, amerre terelték, nem igazán éreztem a karaktereknek bármi lehetősége lett volna komolyabb döntésre, inkább próbáltak az állandóan változó helyzethez igazodni.

A biztonsági játék már az előző évadban megmutatkozott, attól még lekötöttek a részek és annyira érdekelt a történet, hogy végig kövessem a szereplők sorsát. Kár, hogy nem próbált kicsit radikálisabb lépéseket tenni, hogy érezzük, van igazi tétje az egésznek, nem csak a lehetséges alternatívák végigpróbálása, hogy lássuk, melyik működőképes esetleg. Továbbra is úgy érzem, nem fújt ki teljesen a sorozat. Leginkább azt, nem az igazi. Miként tudnák megfűszerezni a futó cselekményt. A semmiből jövő megoldásokra is volt példa, amelyek sokkal életképesebbek lettek volna, párhuzamosan futnak, nem egymás után pakolva. Ezzel meg nem tudok mit tenni. Spoileresen folytatom.

Bővebben…