A majmok bolygója: Háború

A trilógiává bővítő darabjának sincs mért szégyenkeznie. Az előző két filmhez képest nem mond sok újat az emberek és majmok közötti konfliktusról. Azért kellően árnyalja azt. Az építkezésnek köszönhetően akadnak bőven érzelmes jelenetek és a helyzet bemutatása se sikerült rosszul. Pár dolgot újra értelmez. A csavarokon nem fogunk igazán meglepődni, így ne attól várjunk bármit is. Egy megkezdet történetet zárhat le, amely nem mentes teljesen a sallangoktól. Számomra pozitívum, nem mentek át szimpla látványmoziba, hanem a kitaposott úton próbálták tovább vinni a koncepciót.

A két óránál hosszabb játékidőt szerintem jól sikerült kitölteniük, nem igazán éreztem üresjáratot. Kicsit sajnálom, egyes nem tudták megtartani a nekik szánt dramaturgiai hangsúlyt. Ezzel a feszültséget akarták oldani a készítők vagy így sikeredett, vélhetően maguk sem tudják. Talán ez az egyetlen igazi negatívuma a filmnek. Ezen felül minden a helyén volt és jól működött. Kellett némi idő, míg ráhangolódunk. A már kialakult vélemények miatt, visszafogottabb elvárásokkal ültem neki. Végül nem bántam meg, nem teljesen azt kaptam, amit sugallni próbált a marketing. Woody Harrelson sokat nem tett az egészhez, jelenlétét elég meghatározónak éreztem.

Az előző részek kérdései közül nem is kapunk választ igazán semmire, ennek ellenére egész jól tovább viszi a kikövezett irányt, amely eljut végül kiemelt céljához. Remélem a készítők adaptálni fogják a könyvet és folytatják tovább építve egy mitológiát a széria köré, hogy szépen megágyazhassanak egy új trilógiának egy negyedik résszel. Bizakodom, ebből még lesz a közeljövőben valami és nem ennyi volt mindössze a Majmok bolygója. Egy jól megírt előzmény és kész. Blockbusterek terén talán az egyik legjobb trilógia született az utóbbi években. Legalább ennyit elmondhatunk. A harmadik rész meg egy 7/10 lett végül.

Reklámok

Tini Titánok: A Júdás Szerződés

Egy három éves építkezést sikerült kicsúcsosítani, ami Damien-nel kezdődött és tavaly a Tini Ttitánokkal ért révbe. Az arányok tökéletesen el lettek találva. Minden szuperhős kellő karakterizálást is kapott, még jobban működjön a humor mellett a dráma is. És elég éretten és nyíltan beleszőtték a szexualitást is a szereplők közötti kémiába, amire korábban a DC egész estés rajzfilmeknék nem volt példa. A kapcsolatoknak újabb mélységet adva ezáltal. Itt jobban megmutatkoztak a tinédzserlét mindennapos nehézségei, mint az általam nem sokra tartott 13 reasons why-ban.

Mivel a csapatra koncentráltak főként, így jobban be tudott érzelmileg vonni a történet, mint a New52 eddigi adaptációi. És az Igazság Ligával való összeeresztés után egy saját lábán megálló, önálló forgatókönyvet is képesek voltak összehozni, amelyben bőven van szórakoztató faktor, miközben a hősi lét problémáit is górcső alá veszi. Igazi eleven, lélegző darab lett összességében, amely önmagában működőképes tud maradni végig. Egy percre se ül le. Lendületes maradnak az események az egész játékidő alatt. Nem egy lett a sok közül.

A felnőtt csapat vagy Batman történeteit is képesek lesznek ennyire feldobni, mint az ifjú Tini Titánokat, akkor egész jól fog épülni mozgóképen is ez a rebootolt univerzum. Élőszereplős DC-s mozifilmeket sikerült kenterbe vernie. Szóval van még mit tanulnia a Warnernek saját magától. Ezt a receptet sikerül a vásznon is alkalmaznia, akkor biztos több emlékezetes darabban lesz részünk. És valami rajzolt, nem jelenti, hogy gyerekes. Erre ezek a másfél órás dvd-re készült darabok sikeresen rácáfoltak az elmúlt hosszú évek alatt. Meg van az a rutin, amitől működőképesé válnak ezek a képregényadaptációk.Remélem a következő darabok is tartani fogják legalább ezt a színvonalat. Részemről 7,5/10.

Hupikék törpikék – Az elveszett falu

Két félrement élőszereplős film után végre teljesen animációs mozi formájában valósították meg a törpök világát. Kár, hogy semmit nem sikerült adnia a mitológiához, közben itt lett volna a lehetőség, felfedni valami eddig ismeretlen dolgot Aprajafalva múltjáról. Ugyanazt azt a témát húzták elő már megint, mellyel már próbálkoztak vásznon a New York-i túrákkal. Ez meg kevés ahhoz, valami igazán érdekeset hozzanak össze, hiába Peyo képregényei adják az egésznek az alapját, inkább a vizualitásban merül ki az alkotói kreativitás. Egész nézhető darab lett, mégis eltűnik az animációs rengetegben.

A mai trendek bevonásán felül elfelejtettek valódi rétegeket adni a forgatókönyvnek, amitől kicsit több lehetett volna és mégis hű maradhatott volna saját eredetéhez. Ettől eltekintve remek kikapcsolódás, pont nem nevezhető emlékezetesnek. Pár nap után elfelejtjük miről is szólt ez a kaland, annyira kézenfekvően jut el a-ból b pontba a történet. Nem hatalmas fordulatokat vártam, hanem valami kis pluszt, amitől kicsit egyedibb lesz, mint a többi 3d-s társa. Inkább megkaptuk a kötelező poénokat és némi drámai aláfestést, ahova kellett. Nem adott többet, mint az előzetes. Legalább elmondhatjuk, nem árultak zsákba macskát.

A pár évvel ezelőtti próbálkozáshoz képest előrelépés és készülne netán ehhez is folytatás, vevő lennék rá. Azt viszont el kellett dönteni, a könnyedebb vagy esetleg egy tartalmasabb vonalat kíván képviselni. Mindenből kaptunk egy kicsit, hogy lekössön arra a másfél órára. Még elfért volna legalább pár mondatban egy visszavezethető kapcsolódási pont a szálakhoz, meg legyen az a kis felfedezési örömünk. Ettől nem kell tartani. Mivel bőven egyértelmű volt végig, mire van kihegyezve az egész. Szánkba is rágták, nehogy figyelmen kívül hagyjuk. Egyedül ennek a további részleteire nem került sort, míg belefért volna. Valaki egy kis családi kikapcsolódásra vágyik, azoknak ajánlani tudom. Lényegtelen, nekem még hiányzott valami a teljes egészhez. Így 6,5/10-re értékelem.

LEGO Batman – A film

A Lego kaland egyik jól újragondolt, új stílussal felruházott karaktere, Batman önálló filmjében elég kreatív és számomra szórakoztatóbb is volt összességében, ami elég nagy szó. A poénok szinte mindent lefedtek, melyhez valaha a bőregérnek köze volt. És Sötét Lovag visszatér óta nem láttam ennyire jól sikerült darabot, műfajilag a kettő teljesen ellentétes is, itt a humor mellett a történet mondandója tovább erősített a kialakuló képen. És három év után ismét sikerült egy emlékezetes LEGO filmmel szolgálni, amelyet biztos fog még követni számtalan, elég a frissen bemutatott Ninjago-ra gondolni.

Ahogy a Lego kaland az építőkockák lényegét, úgy ragadta meg Batman lényegét ez a spin-off. Miért is olyan, amilyen, közben egy percig se komolyan véve magát a történet. Nem tudom, lesz-e újabb  különálló szelet ebben a világban a Sötét Lovaggal, azért nem zárkózok el a felvetés elől. Több pontot is hozta az animációs filmektől elvárható közös elemeket, annak ellenére végig lekötött az egész. Nem éreztem, a játékidő túl lett volna nyújtva. Épp elég volt, helyet kapjon benne minden szépen. A minél nagyobb pop-kulturális tájékozottság adhatott még igazán sok pluszt az összképnek, voltak dolgok, amikre direkt felhívták ezen felül a figyelmünket.

Rajongóknak kihagyhatatlan darab a DC legismertebb hősének kifigurázott verziója. Annyira élénkre sikeredett, amennyire lehetett és egyáltalán nem csapott át giccsbe az egész. Azt a tucatérzést sikeresen levetkőzte, amit dvd-re készült korábbi darabok hívhattak elő megnézés közben. Jópofa, ezen kívül semmi több. Számomra elég intenzív élményt nyújtott, így jár részemről egy 8,5/10 rá. Még remélem látok hasonlóan elszállt karaktereket ebben a franchise-ban a jövőben. Egyelőre nem tudok betelni vele.

Gerald’s Game

Stephen King-től nem állnak távol a földhöz ragadtabb történetek sem, viszont olykor ezekbe is próbál valami misztikusságot beleerőltetni. A kiszolgáltatottságról már számtalan műve szólt, a “Bilincsben” ennek ellenére próbál emberközelibbé válni. A Netflix filmes adaptációja nem váltja meg a világot, mégis egy lassan kúszó feszült helyzetet próbál bemutatni a kilátástalanságról. Egy nagyon szép karakterívvel felfedve az egész valós hátterét. Az Oculus rendezője itt is próbál rámenni az egész lélektaniságára, hogy megértsük a főszereplő hozzáállását saját életéhez.

Carla Gugino-t főként sorozatokból ismerhetjük, azért pár feledhetőbb filmből is emlékezhetünk rá. Igen korrekt alakítást nyújt, ahogy a férjét alakító Bruce Greenwood-ra se lehet panasz. Kettőjük között zajló interakció remekül megalapozza film hangulatát  és egy várható kimenetel felé tereli azt. Úgy ezzel a részével nem is lenne gondom, a felesleges plusz csavar nélkül már meglettem volna, ami inkább a regény alapját képezi, szóval ezt nyugodtan kihagyhatták volna az adaptációból. Amíg addig a pontig el nem jut a történet, még érdekesnek is mondható a kecsegtető feloldozás utáni várakozás.

Kellően elgondolkodtató és mély is lehetne az egész gondolatmenet, képes lett volna megkoronázni valahogy a csúcspontot. A múlt szilánkjainak kikerekítése inkább a továbblépésre való ösztönzést kívánja elősegíteni. Nem értem, miért nem állhatott meg ennyinél a végkifejlet. Kissé keserű szájíz marad az emberben, mivel a további fejleményeket abszurd feleslegesnek érezheti a néző, ami semmivel többet nem ad a végeredményhez, inkább elvesz belőle. Ennek ellenére egy remek túlélő történet részesei lehetünk. Kár, hogy 6,5/10-re kell a vége miatt értékelnem.

A sötét ötven árnyalata

Azt hinném, az első rész után képtelen felhúzni a folytatás. Belőttem a leadott elvárásaimat ehhez a filmhez, mégis annyira pofátlanul kezelt komoly témákat, amikbe nem ment ráadásul semennyire se bele, nemhogy mélyebben megtenné, hanem egy huszárvágással lerendezte ezeket. Kiragadták volna a fontosabb dolgokat és erre húzták volna fel a történetet, egy remek pszicho-thriller alapjait szolgáltatták volna. Erre utaló jelenetek is akadtak bőven, mégis a sekélyes történetvezetés és olykor már óvódás szintű párbeszédek minden feszültségnek nevezhető momentumot kiöltek az egészből. Ezen nincs mit csodálkozni, a könyvek írója férjének keze munkája a forgatókönyv. Egyet biztosra lehet venni, egy rakás aranymálnát fog kapni jövőre (minden kategóriába megérdemelné).

A színészeken is érződött, mennyire nincs kedvük ezt a filmet megcsinálni. Jamie Dornan és Dakota Johnson valójában ki nem állhatják egymást és ez minden egyes közös jelenetükből átjön. Anastasia már paródiához képest is kínos esetlenségét inkább a túlzott naivitásra cserélték le ebben a filmben (előzőhöz képest minimális színészi játékát is teljesen lenullázva), igen káros és degradáló üzenetet sugallva, hogy egy pasinak pénze van, mindent elnéz egy nő neki. És mikor már az egyre deviánsabb viselkedést próbálták nekünk illusztrálni, valahol ott szakadt el nálam a cérna. Egy dolog, amit a fülledtnek szánt jelenetekkel kívánnak nekünk prezentálni, semmi köze ahhoz a megnyilvánuláshoz, amit próbálnak ezzel végül is belénk sulykolni.

És Kim Basinger a mostanában amúgy se fényes filmes porfólióját sikeresen tovább rontotta ezzel a darabbal. Rajta is érezni lehetett abban a kevés jelenetben, amiben szerepelt, arra várt, lezajlódjon a forgatás, miután megkapta a gázsiját, mehessen haza végre. Mi nézők is hasonlóan érezhetjük magunkat, miután megnéztük ezt a műremeket, miközben mi még jutalmat sem kapunk érte. Hál istenek, egy rész van vissza és vége, amit jövőre le is tudnak szépen. Legalább nem szedték ketté a trilógia utolsó darabját (ami manapság az adaptált mozifilmeknél annyira divatos). Legzavaróbb az egészben, mikor látnék lehetőséget egyes szálakban, ahhoz viszont egy teljesen szabad kézzel rendelkező gárdára lenne szükség, akik fittyet hánynak az alapanyagra és értelmeset igyekeznének összehozni. Így viszont egy olyan végeredményt kaptunk, ami megérdemelné, a feledés homályába vesszen örökre. Értékelésem 2/10.

John Wick: 2. felvonás

Az első rész nem kis meglepetést okozott mindenki számára, egy olyan abszurd alaptörténetből, mint egy ex-bérgyilkos kutyájáért áll bosszút mégis egy szórakoztató darab született, nem volt kérdés, érkezik a folytatás. Az akciók még mindig élvezetesek a második felvonásra is, mégis eltűnt belőlük az az érzelmi töltet, ami miatt igazán működött az előző film. Az újabb két órában akadtak költői túlzások számszerivel. A párbeszédek ráerősítettek erre a kódex dologra rendesen.

bscap2048

A film csúcspontja talán egy régi találkozás beváltása volt, amely okozott nosztalgikus pillanatokat. Az a gond az egész mozival, a forgatókönyvön vérzett el végül az egész. Az erényét egyedül a profi megvalósítással tudja megtartani és az érdeklődést végig fenntartani. A játékidő hamar elrepül a székben, viszont a körvonalazódott összkép nem üti meg a két évvel ezelőtti mércét, ami nagy kár.  Keanu Reeves viszont csuklóból hozza a figurát és az akciójelenetekhez se használt kaszkadőrt, hanem keményen edzet rájuk.

bscap2047

Egyszer nézhető kikapcsolódás, amely a zárójelenetével a harmadik filmre is felkelti a figyelmet, főként abból az őrületből mit fognak a készítők kihozni, amibe belekényszerítették a főhőst. Nagyon elszállt lesz, az biztos. Ebből a szempont, mint pergő akció, továbbra sem fogunk hiányt szenvedni. A film meg egy 6,5/10-nél nálam meg is állt.