A világ legbölcsebb macskája

Kevés olyan napi képregény van, mely még mai napig hű tud maradni saját magához és annak ellenére tud klasszikus maradni, azért olykor a modern eszközök is helyt kapnak. Igazi ereje mégis a maga örök érvényű gondolatiságában és humorában található, ami az elmúlt negyven évben cseppet sem kopott meg. Garfield már négy évtizede a mindennapjaink része. A napilapok hasábjairól kezdte karrierjét egy jeles napon, június 19-én, mely évfordulós pont nála, vagyis a születésnapja. 1978 óta már a tévétől a moziig megjárta az útját. Jim Davis már ideje korán mozgóképre küldte alkotását. 1984-től a kilencvenes évek közepéig a Siimpson család aranykoráért felelős Phil Roman is közreműködött, hogy igazán időt álló darabok szülessenek tévé-képernyőre is, hogy megőrizzék a képregény eszenciáját egyben. Sajnos a mozis debütálás a 2004-es élőszereplős változatnál már cseppet sem volt ilyen fényes. A színvonal kábé a négy évvel ezelőtti 101 kiskutya szintén élőszereplős változatának folytatása színvonalánál nem kívánt magasabbra törni, így a második mozinál jócskán leadtuk az elvárásainkat két évvel rá, mely talán azért volt élvezhetőbb a kliséssége ellenére, mivel tudtuk már, mire számítsunk. Számomra a mély pontot a franciák feldolgozásai hozták el. Szinte teljesen semmibe véve az alapanyagot, lebutították teljesen a figurákat, saját jellegzetességeiket megkurtítva vele.  Első 3d-s animáció próbálkozás 2007-ben jött el, mely felért egy mítoszrombolással. Mégis a 2009-es Zűr Kommandó volt az igazi mélypont, melyet még szerintem a célközönség, a gyerekek se élvezhettek kifejezetten. 2008-ban indult Garfield-show is ebben a teljesen degradáló szellemiségben készült, mely kitartott 2016-ig. Elég szomorú belegondolni, az elmúlt 15 évben nem készült semmi igazán értékelhető, bármikor előszedhető adaptáció, így maradtak az örök érvényű és mindig aktuális képsorok, melyen bármely korosztály tud derülni. Tökéletesen tükrözve, Jim Davis sajátos humora nélkül nincsen igazi Garfield. Ő alkotásaiban benne van az az azonosulás, hogy magunkénak is érezzük kicsit ezeket a karaktereket, akik szintén a hétköznap kicsit szürke miliőjét kívánják megtörni napról napra. Mai divatos számítógépes grafikával életre hívást nem sikerült makulátlanul élettel telivé tenni. Nem tudom, a jövőben bármilyen feldolgozást fog-e kapni a képregény, nem mindegy, hogyan nyúl hozzá egy-egy stúdiót,  elrettentő példák akadnak a közelmúltban. Ideje volna, szakértő kezek dédelgetnék a képsorokon túl is ezen méltán népszerű macskát. Rick és Morty-t jegyző Dan Harmon kicsit alpáribban nyúlt a figurához, viszont ő legalább nem fogja vissza magát. Hazai site-on is volt egy ideig egy ilyen sajátos fordítású sorozat a képregényekből, végül az is a feledésbe merült, közbe volt benne jó pár ötlet, úgy hogy nem csorbult az eredeti jelentősége sem egyben. Sokszor említettem már, az alkotói szabadság hiánya, olykor a feldolgozáson okozhat csorbát, akármennyire korlátok közé szorítják, sosem fogja visszaadni az eredeti élményét. Itt meg különösen fontos az alkotói hűség, ami nélkül működésképtelenné válik az egész. Amíg ez nem változik, marad a mindig friss képregény és a már retroként tekinthető rajzfilmsorozat és rajzolt rövidfilmek. És még sokáig maradjon köztudatban Garfield alakja, Jim Davis által papírra vetetten.

Reklámok

Tini Titánok: A Júdás Szerződés

Egy három éves építkezést sikerült kicsúcsosítani, ami Damien-nel kezdődött és tavaly a Tini Ttitánokkal ért révbe. Az arányok tökéletesen el lettek találva. Minden szuperhős kellő karakterizálást is kapott, még jobban működjön a humor mellett a dráma is. És elég éretten és nyíltan beleszőtték a szexualitást is a szereplők közötti kémiába, amire korábban a DC egész estés rajzfilmeknék nem volt példa. A kapcsolatoknak újabb mélységet adva ezáltal. Itt jobban megmutatkoztak a tinédzserlét mindennapos nehézségei, mint az általam nem sokra tartott 13 reasons why-ban.

Mivel a csapatra koncentráltak főként, így jobban be tudott érzelmileg vonni a történet, mint a New52 eddigi adaptációi. És az Igazság Ligával való összeeresztés után egy saját lábán megálló, önálló forgatókönyvet is képesek voltak összehozni, amelyben bőven van szórakoztató faktor, miközben a hősi lét problémáit is górcső alá veszi. Igazi eleven, lélegző darab lett összességében, amely önmagában működőképes tud maradni végig. Egy percre se ül le. Lendületes maradnak az események az egész játékidő alatt. Nem egy lett a sok közül.

A felnőtt csapat vagy Batman történeteit is képesek lesznek ennyire feldobni, mint az ifjú Tini Titánokat, akkor egész jól fog épülni mozgóképen is ez a rebootolt univerzum. Élőszereplős DC-s mozifilmeket sikerült kenterbe vernie. Szóval van még mit tanulnia a Warnernek saját magától. Ezt a receptet sikerül a vásznon is alkalmaznia, akkor biztos több emlékezetes darabban lesz részünk. És valami rajzolt, nem jelenti, hogy gyerekes. Erre ezek a másfél órás dvd-re készült darabok sikeresen rácáfoltak az elmúlt hosszú évek alatt. Meg van az a rutin, amitől működőképesé válnak ezek a képregényadaptációk.Remélem a következő darabok is tartani fogják legalább ezt a színvonalat. Részemről 7,5/10.

Képregényszféra

Az elmúlt évtizedben újra fellángolt a rajongásom, leginkább napjaink képregényfilm dömpingjének köszönhető. Első ízben a régi kiadványaimat olvastam újra és még időben beszereztem a kimaradt időszak darabjait is. Mára már igen bele kell nyúlnia valakinek a zsebébe, nulláról akarja kezdeni az egészet. Én még időbe eszméltem fel. Eleve költséges mulatságnak tűnik, köszönhetően annak, a kiadók mindent megtesznek annak érdekében, igazi minőségi kiadványok kerüljenek elénk. Így elfelejthetjük a Semic egykori egyre romló minőségű kiadványait. Kellően vigyázunk rájuk és erre a célra kapható tasakokban tároljuk gyűjteményünket, nem csak a sérülés lehetőségét minimalizáljuk, hanem hosszú évek után növekedhet értékük. Egyáltalán nem tűnik pénzkidobásnak, amennyit rászánnunk. Bővebben folytatom.

fantom-1

Bővebben…

Vixen – 2. évados előzetes

Míg a CW DC sorozatai teljesen hidegen hagynak, addig ez az eredetileg mininek tervezet rajzfilmsorozat megkapta a 2. évadát. A karakter az Arrow-ban is vendégszerepelt a hangját adó Megalyn Echikunwoke személyében. Sajnos igen alul teljesített rész volt. Az eredetsztorit stream-et egy rövidke évadban le lett tudva, meglátjuk, mit hoz a folytatás.

Batman: The Killing Joke

Magyarországon az első megjelent Batman szám volt a Gyilkos Tréfa. Mivel az alaptörténet nem tesz ki bő egy órát, így megalapoztak neki. Amivel nem lenne gond. Sosem árt a karakterépítés. Viszont ennyire semmilyen módon tegyék, az már frusztráló. A képregényt eleve túlértékeltnek tartom. Azt reméltem legalább a rajzfilm valami plusszal lesz képes szolgálni. Már rajzolt formájú egészestéseknél többször bizonyított a Warner, hogy képesek komoly adaptációkat letenni az asztalra, melyek még az élőszereplősöket is lekörözik.

bscap1879

Az ominózus jeleneteket a képregény paneljein sokkal átérezhetőbbnek tartom, mint amit a feldolgozás produkált. Hiányzik a katarzis, az igazán megrázó drámai kép, amellyel nem fogja a laikusokat meggyőzni, érdemes erre időt szánni. Közben ott volt a lehetőség, okosan használták volna fel a kibővítést, mégsem tudták elmélyíteni a szituációt. Az utolsó jelenet azért működik a legjobban, mivel az tényleg átadja azt az érzést, mint a nyomtatott eredetije. Sajnos ezt megtöri még egy plusz jelenet, ami egy más irányú folytatásra kíván reflektálni.

bscap1880

Valaki nem ismeri ezt a történetet és megszeretné, inkább szerezze be a magyar nyelvű Batman legelső számát. Jobban jár vele. Közben reménykedtem benne, ez jól fog sikerülni. Végül nem úgy lett. Azért találni bőven kiemelkedő feldolgozást a sorban. Nem hinném a rajongók körében is elnyerte volna ez mindenki tetszését maximálisan. Finomítottnak éreztem az alapanyag nyerseségéhez képest. Pontról pontra követi a második felében a képregényt, közben a lényeg sikkadt el félúton, amely a hangulat felfokozásához kell. Részemről így meg egy 6,5/10-ben kimerül az egész.