Dexter utolsó tusája kezdődik

Holnap indul a sorozat 8. évada, mellyel végleg lezárul sorozatgyilkosunk pályafutása. Úgy érzem a blog sorsa is az évadnyitón múlik, hogy teljesít és visszatérjek a rendszeres íráshoz végül. Jöjjön a legutolsó előzetes és az új karakter bemutatása a folytatásban.

Bővebben…

A titánok harca (2010)

(2011. január 4-i bejegyzés – A következő archív filmkritikám. Meglátom mit hoz a holnap.)

Igazi felüdülés volt megnézni A titánok harcát a Villámtolvaj, Perzsia Hercege és A varázstanonc után. Élvezhető darab, mégse lett világmegváltó. Pár utalást kapunk a ’81-es filmre: Zeusz vakítóan csillogó páncélja, fontos tárgyak glóriaszerű fényezése és pár stop motion-ra emlékeztető cgi jelenet, ami az eredeti mű előtti tisztelgést hivatott jelezni a nézők felé. Már rég láttam a klasszikus fantasy-t, ha nevezhetjük annak, inkább látványos kalandfilm az ide illő meghatározás. Mégse érzem azt az arcunkba tolakodó banális kliséhalmazt, mint a fenn említetteknél. Egy 300-hoz egyáltalán nem hasonlítható és a Perszeuszt játszó Sam Worthington kisugárzása se érhet fel Gerard Butler Leonidas játékához. A többi színész is hozza az ilyen filmeknél megszokott papírformát, mégse nézzük abban a 100 percben az óránkat. Miután a főcímhez értünk nem  érzünk utána semmi elsöprőt.

clashnew01

Sajnos hiába széles a tavalyi mozis paletta, ha semmi kiemelkedőt nem kapunk a műfajtól, miközben a nézők már rég kinőtték ezt a gyerekcipőt. A zenével pedig nem volt sok gondom, talán kicsit lehetett volna zúzósabb, mint az előzetesben, de ez és a fölróható hibákról nem a film tehet, hanem a hollywoodi teljesítmény és az igényesebbek követelmei összeegyeztethetetlensége. Máskülönben, aki látta a sokkal eredetibb Faun labirintusát, onnan ismerősek lehetnek a filmben szereplő szörnyek kinézette, mert ez így eléggé szembetűnő koppintásnak tűnik. A stáblistát végigpásztázva persze nem találnánk ott Guillermo Del Toro nevét sehol, így biztosak lehetünk, nem ő követte el ezt a kihágást. Mégis a film egyik nagy erénye a szépen kidolgozott lények, melyek látványos harcba hullanak el, de a történet nem képes kinőni magát, így maradnak a karakterek is a történés részei, akik azért mutatna némi makacsságot, főleg a mindenkit megmentő főhős, mégse fogunk róla égbe törő mítoszokat zengeni. 6/10-nél többet így pedig nem nagyon ér a végeredmény.

1408

(2010. december 14-i bejegyzés – Újabb filmkritika a régi blogom archivumából. Lelkesedésem nem tért vissza új írásokhoz. A hétfő meg közeleg!)

Ez a mű is napjaink thillerbetegségétől szenved és a misztikussága se ad semmi pluszt hozzá. Aki már látott párat ebből a műfajból, annak semmi újat nem mutat. Az ezredforduló óta a Stephen King adaptációk sorra véreznek el ezzel az abszolvált kliséhalmazok tömbkelegében és alóla ez se kivétel. Sajnos a XXI. század követelményeinek rendesen alulteljesítő újabb jelenségével van dogunk, amitől nem képesek még mindig szabadulni.

1408 1

Hiába akad egypár ellenpélda, de csak a közepes teljesítmény béklyójával süti a filmezést, közbe oda kellene jóban figyelni, hogy mit ad ki a kezei közül a stáb, mert egy újabb harmatgyenge próbálkozásról állított ki tanúsítványt ismét Hollywood. John Cusack kétoldalú játéka nem igazán hatott meg és nem váltott ki ragaszkodást megformált karaktere iránt. Mégis minden fordulat előre tudható volt, mivel a minimális meglepetés erejétől is megfosztják a tapasztalt nézőket. Semmi olyat nem kaptunk, amire akár az érdekes jelzőt tűzhetnénk. Még így is a nézhető kategórián belül marad, ha a feszültséget egy percig se érezzük, amit a mozi gerjeszteni akar. Fókuszba helyezi a főszereplőt, de kilátástalannak tűnő helyzetekben is mégis látni az alagút végét. A film végi csavar tipikusságáról ne is beszéljünk, mert sok hasonlót láthattunk az elmúlt három-évtizedes termés alatt.

1408 2

Igazából egy agyatlan film ez is. A logikai bukfencek rendesen elgáncsolják az egész játékidőt, mert a koncepció hibás úgy ahogy van. Nem tudom, hogy közreműködött a könyv írója is a munkálatok létrejöttében, de ha úgy vesszük ő se tud adaptálni, csak papírra vetni. Egy 6/10-el így is ki lehet egyezni, de befizetni többre nem érdemes, mint egy egyszeri megtekintés.

Bemutatkozik a LEGO film

Jövőre jön a több éve tervezett LEGO film nagy vászonra. Az első híreken döbben lett úrrá rajtam. Azóta a Hupikék törpikékre keresztelt hollywoodi rettenet második körével kívánja gyilkolni megmaradt agysejtjeiket. Talán a stop-moiton jellegű dán játékból készült film pozitív lelkesedésre ad majd okot. Mostani ízelítő vállalható még.

lego-movie-poster

Bővebben…

Alkotói válság

A Trónok harca 3. évad fináléja óta, szinte archivált írások szerepelnek a blogon, melyek kiemelten fel lettek tűntetve. Visszatérő és azóta bemutatott új sorozatok várnak megnézésre. És úgy érzem nem mindegyik fogja kiemelkedő szórakozást nyújtani számomra. Alárendeltségből meg nincs kedvem foglalkozni egyelőre velük. Jövő héten induló Dexter utolsó évadnyitója talán meghozza a kedvem és újra tündökölhet posztokban az oldal, addig meg nem igazán foglalkoztat a dolog. Nem annyira népszerű az upfronts óta az oldal. A lelkesedés meg már elfogyott. Blog társaim is hasonló cipőben járnak. Nincs idejük vagy kedvük foglalkozni saját oldalukkal. Közben mindenkinek volna miről írni. És ezt nem csak az egyszemélyes blogokon érzem. Igazi nagyok se irkálnak kritikákat minden héten, inkább vendégblogerekre osztják ki egyre inkább ezt a feladatot. Sorozatjunkie-n érződik a legjobban ez, míg Sorozatgurun a kevesebb poszt mennyiségén mérhető. A két oldal megalapozta a sorozatnézés szabadságát, hogy azt nézzük, ami tetszik, nem amit éppen adnak a tévék. Sok év után mindenkit most egyszerre elért a kedvetlenségi kór példátlan méreteket öltve. Mi történhetett? Lassan oda vezet az egész, a kialakult közösségek megszűnnek létezni. Inkább mással foglalkoznak egyre többen, hogy kicsit kiszakadjanak a sorozatok rabságából. Időbeosztás véges. Mintha mindenki úgy érezné egyre kevésbé érdemes sorozatos témával foglalkozni, inkább valami alkalmibb kell, nem röghöz kötött elfoglaltságok. Filmnézés, könyvolvasás, otthoni feladatok. A fénykor leáldozóban, a dolgok átalakulóban, idő egyre kevesebb marad sorozatokra, míg a lehetőségek tárháza kiszélesedik, igények teljes lefedettsége annál inkább szűkül és buknak a megmachinált ígéretes ötletek, mert semmi eredetit, pluszt nem tartalmaz, mire képernyőre kerül, mindezt kiölve belőle kapjuk tucatművek sorát. A szórakoztató ipar minden szegmense egyre butább művekkel válik népszerűvé végül, így a szakértőkre nehéz idők várnak. Ne adjuk fel, kitartás, hátha megjön az ihlet.