Utoya, Július 22.

A valóság sokszor borzalmasabb, mint a fikció. A film alapját a túlélők beszámolói adják. Nincs a játékidő alatt és után se feloldozás, egyedül az életben maradtak traumája marad csupán. A stáblista lefutása közben se eszmélünk fel hosszú percekig a látottakon. Az utóbbi évek legmegrázóbb alkotása. A szituáció elég életszerűen van tálalva, mégis a történet erősségét az ismeretlentől való félelem táplálja. Pár pillanatra láthatjuk a támadót mindössze, az is elég, átjárjon minket a döbbenet, ami lezajlik a szemünk előtt.

A film egy valós eseményt dolgoz fel. A novégiai Oslo városában történt 2011. július 22-ei merényletet követő mészárlást, mely Utoya szigetén zajlott. Az áldozatok egytől egyig gyerekek. Így szülőként még megrázóbbak lehetnek a lezajló képsorok. A filmet egyszerűen rossz nézni, ahogy átadja azt a tömény borzalmat, amit valós időben zajlott le a szigeten. A reménytelenség. A kilátástalannak tűnő helyzet ábrázolása és az átható félelem teszi igazán meghatározóvá ezt a darabot.

Nehéz objektíven megítélni az alkotást, mivel egy az egyben átérezzük a túlélőkben lezajló rettegést az elmúlástól. Egyáltalán nincs zene. A háttérzajt a szűnni nem akaró fegyverropogás biztosítja, minden egyes elsütésnél összerezzenjünk, igazán feszült pillanatokban részesítve minket. Kilehetne térni arra, hol hibázik a film, viszont ezeket ellensúlyozza a nagyon erős összkép, amely tényleg feszült atmoszférában mutatkozik meg igazán. Főszereplő nem létező személy, irracionális viselkedése persze érthető, attól még az ő jelenléte teremt valótlan helyzeteket. Ennek ellenére tökéletesen működik a drámája, ahogy az ő szemszögén keresztül látjuk a történteket.

A terrortámadást még feldolgozták a Netflix 22 July című filmben. Ott inkább a politikai oldalról megközelítve. Az események mögötti szándék bemutatásán van inkább a hangsúly. Arról alkotásról valószínű nem lesz az oldalon írás.

Reklámok

Ash vs. Evil Dead – A 3. évadnak és a sorozatnak vége

Nem nagyon vártam ezt az évadot. A kialakult visszhang is megerősített ebben, ez már el marad az előző kettőtől. Leginkább egy dolognak köszönhető. A kényelmes megoldásokkal operáló klisétengernek, amiből jelenetről jelenetre ugrált a részek többsége. Látványosan semmibe vette a történetbe rejlő lehetőségeket, így nem csodálkozzunk, olyan lett a végeredmény, amilyen. Egyáltalán nem meglepő. A vérbő csomagoláson kívül semmi extrával nem szolgált az évad, amely végül az utolsó lett. Nem is tudom, miért? A végén hiába volna lehetőség a folytatásra, ez végül füstbe ment. Még a sorozat hánytatott sorsa ellenére érdekelt volna, mit hoznak ki a kihozott felállásból.

A megszokott (és kibővült) színészi gárdán kívül nem találtam semmi igazán meghatározót, ami kiválthatta volna a részek silányságát. Látszott, nagyon nem akarják megerőltetni már magukat a készítők. A maszkmesterek és cgi felelősöké marad az érdem. Tévés szinten nagyon jól nézett ki az évad, kár a szórakoztatási faktor sínylette meg olykor már önismétlő húzásaival. Túl kötelezővé téve a figurát, ami öreg hiba. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Május sorozatpremierei

Lesz pár újdonság az egyre melegebb májusi napokban. Mostanában inkább számon tartom ezeket a premiereket, mint figyelemmel követném legalább egy rész elejéig. Ez a nagyon minimális szabadidőmnek is köszönhető. Legalább képbe legyetek, mit érdemes nézni ebben a hónapban. Lássunk hozzá.

Cobra Kai

Május 2.

A Karate kölyök folytatása bő három évtized után lehet benne lehetőség. Így nem kizárt dolog, hogy működőképes sorozatot fogunk kapni. Előzetes itt.

Bővebben…

Sorozat elvonás

Az utóbbi időben látványosam látszik az oldalomon, nem gyakran frissítem. Ennek az oka, hogy mostanában nagyon limitált szabadidő áll rendelkezésemre. Így örülök esténként egy húsz perces epizód belefér. Általában animációs sorozatra vagy sitcomra esik a választásom. Többnyire szinkronosan. Jelenleg nincs naprakész sorozatom. Még Walking Dead-del is el vagyok négy résszel maradva. Többi sorozattal ellenben még jobban elcsúsztam. Mellette érkezett új évad és új sorozat, amit pótolni kellene. Ebbe az elmaradásomba bele sem akarok gondolni. Kitenne egy külön bejegyzést. Arról említést teszek talán legközelebb.

Április sorozatpremierei

Lesz a hónapban pár ígéretes új sorozat és a visszatérők között is lesz miből válogatnunk. Valahogy a tényleges tavasz eljövetelével még mindig nem kerít hatalmába az az érzés, amely miatt anno sorozatokat kezdtem el nézni. És nem tudom, mi okozhatja ezt. A limitáltabb szabadidő vagy a teljes elhatárolódás, hogy törjem magam, bármivel is naprakész legyek mostanában. Valami okozza ezt a fásultságot, amit egyelőre nem volt képes még mindig felváltani a lelkesedés. A vállalkozóbb szelleműeknek azért itt a kínálat.

The Crossing

Április 2.

A high-concept jellegű sorozatok manapság nem okoznak akkora megmozdulást, mindenkit a képernyő elé szegezzen a heti rész. Ez főleg az amerikai országos csatornák sara, mert nem jöttek rá, mitől lett lassan tizenöt éve népszerű ez a téma. Ma már a sok csalódottság mellett legyintünk, egy ilyen látunk. Röpke promó itt.

Bővebben…