Figyelemre méltó sorozatok folytatásai II.

Tavaly még volt pár sorozat, amiről nem tettem eddig elmlítést. Ahogy elnézem, ebből legközelebb is lesz még anyag bőven. Addig vegyük górcső alá a listát részletesebben.

Black Summer: Különösen üdítő volt ez a zombis Netflix sorozat. Nem kiemelkedő darab, attól még szórakoztató volt az eddigi két évad, sokan nem tudom, mit vártak tőle. Walking Dead-nél ezerszer jobbnak éreztem. Senki sincs itt biztonságban, bármikor eltávozhat bárki az élők sorából.

Dexter: New Blood: A folytatás az idő kihagyásával nagyon jól teljesített. A befejezéssel nem mindenki elégedett maximálisan. A 2013-as sorozatzárással szemben fényévekkel jobb. Nincs kizárva egy spin-off sorozat. Kérdés, azt milyen irányba fogják vinni.

Cobra Kai: Az ötödik évadban is még mindig nagyon jól alakítják a karaktereket. Volt az évadban bőven humoros pillanat, harc és dráma. A szappant legalább takarékra kapcsolták, volt is egy-két ilyen pillanat. Összességében nem volt rossz évad. Várom, hogyan folytatják ezt tovább.

Jurassic World Camp Cretaceous: Többet nyújtott, mint az új trilógia, amely a 2015-ös film után veszi fel a fonalat és a második rész történetébe is belemegy. A kedvelhető karakterek miatt egy egész szórakoztató, nem kiemelkedő animációs sorozat volt.

The Last Kingdom: A valós történelmet fiktív karakterekkel tette színesebbé ez a remek adaptáció. Öt évad alatt akadtak hullámvölgyek, mégis tudott érdekes pillanatokkal szolgálni és a kerek lezárást is megkapta a végére. Várom, milyen konfliktusokat hoz a filmes folytatás. Remélem, lesz még több, ahogy eredetileg tervezték.

Fate: The Winx Saga: Nem volt egyik évad se kiemelkedő a kettőből, legalább szórakoztató volt. Hova futott volna ki a történet, sosem tudjuk meg, mivel a Netflix elkaszálta.

Snabba Cash: Az első évad is remekel, a folytatás még jobban kiélezte a helyzetet. Elején kicsit laposan indult, az évad végére beérett a történet. Nagyon érdekel, a teremtett helyzetben hogy fog alakulni az utolsó felvonás.

Felejthető sorozatok: Március

Lássuk milyen sorozatok nem fogtak meg elsőre. Van köztük, amely sokaknak bejött. Engem nem rántott be egyáltalán. Időm sincs sokszor mérlegelni, általában kaszára voksolok ez esettben.

Hellbound: Nem rég megjelent magyarul is az alapjául szolgáló képregény, állítólag jobb lett, mint a sorozat. A pilot fájdalmasan középszerű és klisés, nem éreztem, érdemes tovább erőltetni.

Arcane: Mindenki agyondícséri a játékadaptáció karakterábrázolását és történetét. Nálam a pilot nem volt túl kiemelkedő, így nem is folytattam. Egyrlőre nem is tervezem.

Inside Job: Munkahelyi sitcom animációs formában. Próbál kreatív lenni, mégsem érezrem a piloton, ez szórakoztatni fog engemet egyáltalán.

What We Do in the Shadows: A mozifilmet bírtam anno, a sorozatot már kissé fárasztónak éreztem, így nem erőltettem hosszútávon.

What If…?!: Nem nézek mindent, ami Marvel. Erre is igaz. Az első Amerika kapitány történetével kezdték a sorozatot és semmi extrát nem adott, így a többi történetbe bele sem néztem. A Strange-est talán a mozi előtt pótolni fogom.

A Discovery of Witches: Ez a boszorkányos sorozat nem rossz, viszont a romantikus szál előtérbe tollása miatt nem érdekelt túlzottan a folytatás.

Felejthető sorozatok: Február

A tavalyi évről maradt jó pár csalódásom, aminek azóta sem adtam igazán hangot és van köztük olyan is, amit tavaly nyáron láttam még. Ebben a listában egyelőre az első fele fog szerepelni ezeknek a sorozatoknak. Igazán még idén sok újdonságot nem láttam, így azok váratnak magukra és maradnak a pótlások.

Jupiter’s Legacy: A The Boys és az Invincible sikerének hatására Netflix is el próbált állni egy a szuperhősök a rosszfiúk koncepcióval, amely már az elején csúfosan megbukott. A gyenge klisés történet és csapnivaló színészi játék, ami messzire elriaszt a sorozattól. Az alapjául szolgáló képregény biztosan jobb. Egyszer majd górcső alá veszem azt is.

Sex/Life: Sarah Shahi megmutat mindent? Kár, hogy a pilot egy dögunalom önmagában. Az évad összes szexjelenete egy montázsba összevágva is inkább álmosító, mint izgató. Se az érzelmek, se a kémia nem jött át a képernyőn a színészektől. Az egyes kéjesnek szánt jelenetek már önmagukban röhejesek. Számomra semmit sem adott ez a bot egyszerű történet.

Sky Rojo: Egy elég elborult alapötlet a Nagy pénzrablás készítőitől. Az első évad elején meg volt a lendület, míg a második felére elfogyott és a készítők inába szállt a bátorság, hogy meglépjenek egy-egy merészebb húzást. A második évad már annyira se volt érdekes, közben nyugodtan elgurulhatott volna a gyógyszer. Potenciál volt benne bőven egy Grindhouse féle őrületre, úgy Bitch Slap-esen. Így évad közepén le is lőttem, nem szenvedtem vele tovább. Két filmnyi időt két évad alatt nem képesek érdekesen lefedni, hanem átmennek picsogásba, az elég szomorú.

Star Wars: Visions: Már a Marvel kapott egy What If…?! szériát a Disney+-on, a Star Wars se maradhatott ki a szórásból. Az animés stílus érdekes volt és a benne rejlő kreativitást még az első kisfilm kihasználta, a következő meg katasztrófa volt. Így nem is erőltettem tovább.

Titans: Mikor a DC tinicsapatából sötét tónusú Batmant akarnak csinálni túltolt képregény erőszakkal. Alapvetően ezzel nem lett volna semmi bajom, a karakterek nem lettem volna rendkívül unszimpatikusak. Már Robin se jött be a keménykedésével, viszont Starfire megnyerő báját lecserélték egy agresszív ösztönök hajtotta állatéra és a legkevesebb bajom azzal van, hogy színes bőrű lett, mivel alapvetően narancssárgás árnyalatú. Így viszont a testfestéket is megspórolták neki. Egyedül Raven története és ábrázolása volt számomra érdekes és elfogadható. Ez viszont nekem elég kevés ahhoz, hogy egyáltalán as következő rész érdekeljen. Hiába szerepel Red Hood a harmadik évadban, nem fogok megfeszülni, odáig elvánszorogjak vele. Doom Patrol-lal még valamikor teszek egy próbát, tartok tőle, az sem fog bejönni.

Cowboy Bebop: Egyik leglazább űrwestern anime volt és a befejezése ennek ellenére elég sötétre sikeredett. Fel volt adva Netflixnek a lecke, mikor bejelentette az élőszereplős változatot. A humor sótlan, a színészek unottak és a történet szörnyen klisés. Közben a készítők mindent megtettek, hogy megidézzék az eredeti hangulatát, kezdve a főcímmel. Kár, egy semmilyen, feledhető feldolgozás lett.

Júliusi sorozatpremierek

Megérkezett a kánikula és az igazi nyár. Szabadabban mozoghatunk, mint eddig. Élvezzük ki a jó időt, amíg lehet. Viszont inkább egy jól hűtött szobában kuporognánk, se fogunk unatkozni. Több érdekes új és visszatérő sorozat lesz a palettán, mint általában az uborkaszezonban megszokhattuk. Így is halmozódnak az újdonságok számszerivel. És mi lesz itt, ismét beindul a dömping. Amíg erre várunk, lássuk mivel tudjuk lekötni magunkat a hónapban.

Újraélesztett sorozatok 2021-22

Az elmúlt évtizedben igen divatossá vált, már befejezett sorozatokat folytatni 1 vagy 2 évtized után. Ami a legtöbb esetben hiábavalónak bizonyult. Nem tudta visszaadni a sorozat régi fényét, hanem újra megkaptuk a már ismert paneleket, amik valahogy jobban működtek régen. Legalábbis én ezt tapasztaltam, mikor egy ilyen új évadra vagy reboot-ra gondolok. Biztos voltak ezeknek pozitív lécsapódásai, azokat a szériákat viszont a mai napig nem láttam, közbe illene pótolni. És a mostani említésre kerülő négy közül is egyet ismerek behatóbban, egy másiknak meg a feldolgozását. Lássuk akkor a listát, amik ilyen plusz évaddal büszkélkedhetnek. Bővebben megtekinthetők az érkezők.

In Treatment

Pár évvel ezelőtt láthattuk a magyar verziót Mácsai Pállal és nagyon jól működő kamaradráma volt a Terápia. Az eredeti izraelihez és amerikaihoz nem volt még szerencsém. Utóbbi pár hete, egy évtized kihagyás után megkezdte a 4. évadát, amely teljesen új terapeutával és esetekkel érkezik hétköznaponta egy-egy résszel és pácienssel, heti jelleggel folytatják ezeket a történeteket. Koncepció nem változott. Minek változtatnának a formulán, ami ilyen jól bevált.

Júniusi sorozatpremierek

Nem kell tétlenül várnunk az új sorozatokat és évadokat, a nyári dömpingen is lesz bőven néznivaló és érdekes darab, amire szánhatunk időt. És pár egyedi ötlettel szintén találkozhatunk a következő hetekben. Az időjárás nem nekünk kedvez, akkor se fogunk unalmunkban a hűvösben dideregni. Lesz mi megmelengesse a szívünket. Vágjunk bele bővebben.

• 

Filmpremierek a nyitást követően

Sokan várták, ismét mozizhassanak nagyvásznas termekben. Májusban ismét megnyitottak a mozik és oltási igazolvánnyal rendelkezők választhatják a kikapcsolódás e formáját is már. Még az első hetekben a nyitást követően nem volt sok érdekesség a filmek között, júniustól viszont lesz, amire érdemes lehet beülnie a mozifilmek rajongóinak. És olyan darabok is bemutatásra kerülnek végre, amikre már egy éve várunk. Reméljük, ezek a filmek biztos bemutatásra kerülnek és nem tolódnak újabb határozatlan időre ismét. Mondjuk már a legújabb Mortal Kombat film kapcsán aki a mozibemutatóra várt, csütörtök óta kis hazánkban is megtekintheti a vetítőtermekben. Lássuk a többi várható újdonságot nyárra bővebben.

• 

Jóbarátok: Újra együtt

Már egy ideje tervben van a sorozat újranézése, viszont mindig halasztódott valamiért. A hat szereplőt egy 100 perces showműsor keretein belül hozták újra össze. Annyira sokféle akar lenni, ez miatt kissé egyenletlennek éreztem a felosztását, mire szántak időt és mire nem igazán, ami sokkal többet adhatott volna hozzá. Minden hibája ellenére a nosztalgiafaktor pokoli erősen működik. Beszélgetéseken kívül a részeket is felidézzük és néhol dokumentumfilmes jelleg is fellelhető. Olyan érzése van az embernek, mindent bele akartak rakni, amit lehetett, mégis egy csomó minden kimaradt belőle. Bő egy évtizede lehetett olvasni olyanokat is, egy film erejéig visszatérnének a Jóbarátok. Mint korábban, ebben a műsorban is kifejtik a készítők, eszük ágában sem volt újra összehozni a karaktereket, egy film erejéig se. Lezártnak tekintik a sorozatzáró rész után, nem akarták ezt megbolygatni. Mindent az érzelmekre és a hangulatra tettek fel, hogy valami nagyot szóljon. Összességében elmondható, jó volt ez a produkció, azért lehetett volna másabb, a közös élményekkel, amik így is működtek persze. Inkább egy hiánypótlónak tekinteném, ami megerősíti bennem, minden hasonló koncepciójú sitcomot miért nem tartok többnek egy klónnál (ez a kijelentés Így jártam anyátokra is vonatkozik). A szereplők egymáshoz való ragaszkodásáról és viszonyáról is kapunk némi képet. Úgy érzem ilyen pillanatokból többet is elbírt volna az amúgy sem rövid játékidő. Aki szerette a sorozatot, ezt a különkiadást is fogja garantáltan. És utána lehet ő is elgondolkozik egy újrázáson. Mivel érdemes felidézni megélt tíz évadot, amely olyan pluszt adott, hogy a témában nagyon kevés igazán megismételhetetlen készült azóta, amiről nem a Jóbarátokra asszociálnánk egyből. Érdemes rászánni az időt, hogy nosztalgiázunk egy keveset.

• 

Jön Batman újabb sötét története, A Hosszú Halloween

Nyolc éve adaptálták Frank Miller legjobb Batman történetét, a Sötét Lovag visszatért. Rajzfilm ellenére egyáltalán nem gyerekeknek való alkotás. Minden egészestés alkotás közül a legfelnőttebb tizennyolc pluszos alkotás volt 2013-ban két részével egy az egyben a képregényt követte. Azóta a képregény is elérhető magyar nyelven kis hazánkban. Ahogy Jeph Loeb nagy sikerű képregénye se egy könnyed sztori és szintén két részre bontva érkezik az USA-ban. Első rész június 22-én, második július 27-én. Ezt már másodkézből tudjuk beszerezni magyar nyelven, a premier előtt el szeretnénk olvasni.

Minőségi darabok: Hiányérzet

Az egyik legnehezebb dolgunk főleg a sorozatok világában, a végeláthatatlan dömping. Tavaly még bőven lehetett találni igazán egyedi darabokat vagy próbálkozásokat. Idén kevésbé. És a pótolnivalók között is még egy csomó sorozat helyzete nem tisztázott. Első szempont a minőség. Legtöbbször ez a külcsínben nyilvánul meg, míg a tartalomban nem igazán érzékeljük ezt. Bizonyos műfajokban nincs annyi érdekes darab, kicsit elnézőbbek vagyunk a közepesebb dararabokkal is. Azért van egy szint, ami alá nem érdemes adni. Nálam sokszor már a guilty pleasures kategória is vékony jég. Azokat a jobb sorozatokat ítélem erre a címre, melyek nézetik magukat, mégsem fog soha egy toplistán se szerepelni nálam. Ez az egyik célja az összefoglaló posztjaimnak is. Szóval nehéz kiszűrni a csalódásokat. Legtöbbször az olyan sorozatok vezetnek meg, amik elvárásokat támasztanak magukkal szemben és végül nem azt kapjuk tőlük, amit jogosan elvártunk. Ezek után kicsit szkeptikusabbak lehettünk akár egy egész műfaj vagy sorozattípus iránt. És nehéz kiszűrni, mi az, ami igazán jó nekünk. Ahány ember, annyi ízlés. Az ingerküszöb mércéje is egyénenként változik. Vannak, akik nem szeretik az erősebb darabokat, mivel nem szeretnék azokat a traumákat átélni, amit egy-egy darab okozhat nekik. Így a könnyedebb, könnyebben emészthetőbb alkotásokra nyitottabbak, míg egy sokat látott junkie-nak könnyen önismétlőnek, unalmasnak, ötlettelennek hathatnak ezek a kommerszebb szériák. A család barátabb verziók között is bőven adagolják az izgalmakat, a mércéből kifolyólag, vannak akiknek ez kevés és mélyebb, húsba vágóbb hatást várnak. Realizálhatóbb világképet a valóságtól teljesen elszakadt fikciókban is. És nem minden esetre igaz, a dramaturgiát a vér és erőszak tovább fokozza. Az írói munkán és színészi játékon is múlik, megkapjuk a várva várt katarzist. Nem könnyű mindenki kedvében járni. Valakinél az alsó határ, valakinél a felső határ hangsúlyosabb. Sokkal nehezebb egy ajánlást optimistán kezelni, más által 8/10-esnek titulált sorozat szerinted valójában 6/10 csupán. És ebben a vékony intervallumban ég és föld lehet az elvárások közötti különbség. Ezért nehéz látatlanban belőni, melyik értékeléshez fog közelebb állni. A rétegműfajokra hatványozottan igaz. Neked valami elvontabb nagyon bejön, lehet a többséget hidegen hagyja. Ez fordítva is igaz. Sorozatok között a legnehezebb rábökni, ez kihagyhatatlan darab. Egy életre megbánod, esélyt se adtál neki, meg hasonló jelzőket vagyunk hajlamosak társítani hozzá. Az ominózus három rész esély a bizonytalankodást könnyen rövidre zárhatja. Ez idő alatt vagy megfog a sorozat vagy nem. Az egyre rövidebb évadok fényében sokszor egy rész esély is soknak tűnhet. Egy jobb darabból egy egész évadot megnézhetek, míg három-hat sorozatba latolgatás céljából tekintek bele csupán ennyi idő alatt. Ez is remek tanulópénz lehet. Minél változatosabb palettát zongorázunk végig, annál szélesebb perspektívát látunk át, milyen műfajtól vagy kategóriától mit érdemes várni és hogyan kategorizáljuk őket. És a legnehezebb műfaj mind közül a komédia. Olyan nem létezik mindenkinek tetsszen. A túltolt PC meg inkább sterilizálja a műfajt, mert valaki nem érti a viccet. Szóval nagyon nehéz, inkább lehetetlen mindenki kedvében járni. És a mozikban már lassan két évtizede dúló rákfene, mindenkinek való megfelelés mára már a sorozatokra is rátelepedett. És a bevált recepthez való ragaszkodás is megöli sokszor a minőséget. Szóval, valami emlékezetes születhessen, kockázatot kell vállalni és remélni, megtalálja a közönségét.

•