Aranyélet – Lezárult a 3. évad és a sorozat

Szeretni akartam az évadot, úgy érzem mindent meg tettek a készítők, ez ne történjen meg. Amilyen biztató irányba indult az évad első fele, akkora csalódásként éltem meg a maradékát. Csapongott az egész. Okosan felépített fordulatok helyett kaptunk olyan hajmeresztő húzásokat, hogy nem igazán tudtam mit kezdeni velük. Elég kaotikus élmény lett végül ez a zárás. Egy biztos, mindenki jobban örült volna, valami kézenfekvő megoldással szolgálnak, nem pedig a nézők elvárásaival mennek homlokegyenest a készítők.

Elég eseménydúsnak mondható a történet és minden szálon bőven volt fejlemény, mégsem éreztem ezt koherensnek. Teljesen elrugaszkodott a hihetőség határától, az egy dolog, viszont ezt olyannyira kifordított logikátlansággal vezeték le, hogy olykor inkább éreztem a látottakat groteszknek, mint érdekesnek. Ezek mind a dramaturgia kárára mentek, érezhetően. Sok mindenre választ adnak, mégis inkább eufémizálni próbálták a látottakat, inkább ezt a fajta köntösbe bújtatást hanyagolhatták volna.

Az Aranyélet utolsó felvonása az igényes kivitelezésen kívül maga a történetvezetés kesze-kuszaságában bukott meg végül. Miért nem tudták tovább vinni a 2. évad szellemiségét. Akkor kicsit bátrabban ajánlanám ezt a sorozatot teljes egészében, akik még nem ismerik. Így meg egy félrement alkotásként kezelhetem, az utolsó harmad elhanyagolhatóvá válik. Nem értem, miért nem lehetett máshogy lezárni a sorozatot. Ezek a döntések kikezdik szépen a remek alapkoncepciót. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Reklámok

Ash vs. Evil Dead – A 3. évadnak és a sorozatnak vége

Nem nagyon vártam ezt az évadot. A kialakult visszhang is megerősített ebben, ez már el marad az előző kettőtől. Leginkább egy dolognak köszönhető. A kényelmes megoldásokkal operáló klisétengernek, amiből jelenetről jelenetre ugrált a részek többsége. Látványosan semmibe vette a történetbe rejlő lehetőségeket, így nem csodálkozzunk, olyan lett a végeredmény, amilyen. Egyáltalán nem meglepő. A vérbő csomagoláson kívül semmi extrával nem szolgált az évad, amely végül az utolsó lett. Nem is tudom, miért? A végén hiába volna lehetőség a folytatásra, ez végül füstbe ment. Még a sorozat hánytatott sorsa ellenére érdekelt volna, mit hoznak ki a kihozott felállásból.

A megszokott (és kibővült) színészi gárdán kívül nem találtam semmi igazán meghatározót, ami kiválthatta volna a részek silányságát. Látszott, nagyon nem akarják megerőltetni már magukat a készítők. A maszkmesterek és cgi felelősöké marad az érdem. Tévés szinten nagyon jól nézett ki az évad, kár a szórakoztatási faktor sínylette meg olykor már önismétlő húzásaival. Túl kötelezővé téve a figurát, ami öreg hiba. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

A világ legbölcsebb macskája

Kevés olyan napi képregény van, mely még mai napig hű tud maradni saját magához és annak ellenére tud klasszikus maradni, azért olykor a modern eszközök is helyt kapnak. Igazi ereje mégis a maga örök érvényű gondolatiságában és humorában található, ami az elmúlt negyven évben cseppet sem kopott meg. Garfield már négy évtizede a mindennapjaink része. A napilapok hasábjairól kezdte karrierjét egy jeles napon, június 19-én, mely évfordulós pont nála, vagyis a születésnapja. 1978 óta már a tévétől a moziig megjárta az útját. Jim Davis már ideje korán mozgóképre küldte alkotását. 1984-től a kilencvenes évek közepéig a Siimpson család aranykoráért felelős Phil Roman is közreműködött, hogy igazán időt álló darabok szülessenek tévé-képernyőre is, hogy megőrizzék a képregény eszenciáját egyben. Sajnos a mozis debütálás a 2004-es élőszereplős változatnál már cseppet sem volt ilyen fényes. A színvonal kábé a négy évvel ezelőtti 101 kiskutya szintén élőszereplős változatának folytatása színvonalánál nem kívánt magasabbra törni, így a második mozinál jócskán leadtuk az elvárásainkat két évvel rá, mely talán azért volt élvezhetőbb a kliséssége ellenére, mivel tudtuk már, mire számítsunk. Számomra a mély pontot a franciák feldolgozásai hozták el. Szinte teljesen semmibe véve az alapanyagot, lebutították teljesen a figurákat, saját jellegzetességeiket megkurtítva vele.  Első 3d-s animáció próbálkozás 2007-ben jött el, mely felért egy mítoszrombolással. Mégis a 2009-es Zűr Kommandó volt az igazi mélypont, melyet még szerintem a célközönség, a gyerekek se élvezhettek kifejezetten. 2008-ban indult Garfield-show is ebben a teljesen degradáló szellemiségben készült, mely kitartott 2016-ig. Elég szomorú belegondolni, az elmúlt 15 évben nem készült semmi igazán értékelhető, bármikor előszedhető adaptáció, így maradtak az örök érvényű és mindig aktuális képsorok, melyen bármely korosztály tud derülni. Tökéletesen tükrözve, Jim Davis sajátos humora nélkül nincsen igazi Garfield. Ő alkotásaiban benne van az az azonosulás, hogy magunkénak is érezzük kicsit ezeket a karaktereket, akik szintén a hétköznap kicsit szürke miliőjét kívánják megtörni napról napra. Mai divatos számítógépes grafikával életre hívást nem sikerült makulátlanul élettel telivé tenni. Nem tudom, a jövőben bármilyen feldolgozást fog-e kapni a képregény, nem mindegy, hogyan nyúl hozzá egy-egy stúdiót,  elrettentő példák akadnak a közelmúltban. Ideje volna, szakértő kezek dédelgetnék a képsorokon túl is ezen méltán népszerű macskát. Rick és Morty-t jegyző Dan Harmon kicsit alpáribban nyúlt a figurához, viszont ő legalább nem fogja vissza magát. Hazai site-on is volt egy ideig egy ilyen sajátos fordítású sorozat a képregényekből, végül az is a feledésbe merült, közbe volt benne jó pár ötlet, úgy hogy nem csorbult az eredeti jelentősége sem egyben. Sokszor említettem már, az alkotói szabadság hiánya, olykor a feldolgozáson okozhat csorbát, akármennyire korlátok közé szorítják, sosem fogja visszaadni az eredeti élményét. Itt meg különösen fontos az alkotói hűség, ami nélkül működésképtelenné válik az egész. Amíg ez nem változik, marad a mindig friss képregény és a már retroként tekinthető rajzfilmsorozat és rajzolt rövidfilmek. És még sokáig maradjon köztudatban Garfield alakja, Jim Davis által papírra vetetten.

Május sorozatpremierei

Lesz pár újdonság az egyre melegebb májusi napokban. Mostanában inkább számon tartom ezeket a premiereket, mint figyelemmel követném legalább egy rész elejéig. Ez a nagyon minimális szabadidőmnek is köszönhető. Legalább képbe legyetek, mit érdemes nézni ebben a hónapban. Lássunk hozzá.

Cobra Kai

Május 2.

A Karate kölyök folytatása bő három évtized után lehet benne lehetőség. Így nem kizárt dolog, hogy működőképes sorozatot fogunk kapni. Előzetes itt.

Bővebben…