The Expanse – Két évad távlatában

A Térség regénysorozat alapján készült adaptáció személyében végre egy olyan sci-fi-t tisztelhettünk, melyet a későbbiekben akár a BSG-vel is egy lapon említhetünk. Számomra darálva sokkal jobb élményt nyújtott, mintha hetiben követtem volna a részeket. Annak is köszönhető, mivel a sorozat csúcspontjai nem a fináléra vannak időzítve. Sokáig eléggé hidegen hagytak a karakterdrámák (esetleg a színészi játék nem túl kiemelkedő szerepe is ebben közre játszott), a 2×05 után viszont még emberibbnek éreztem a történetet, mint korábban. Nem is minden rész lehengerlő, kellően erős hangulatot árasztanak magukból, végig fenn tudják tartani az érdeklődést.

Az állandó feszültség fenntartása mellett nem igazán érezném, a központi szereplők közül bárkit is kellene féltenem. Mindenkinek meg van az úti célja, mely akkor válik világossá, mikor odaér. Senki se marad motiváció nélkül. Meg van az érve, miért is tart ki elvei mellett. Végig érezni, valami nagyobb van kibontakozóba, mint az érdekek megkívánnak. Ez viszont előttünk továbbra is rejtve marad, miközben látjuk, az ember saját maga rákfenéje. Nagyon igényes kivitelezésben kapjuk meg mindezt, amely a politikai visszhangoktól sem csendes az űr sötétjében. A megbúvó misztikum meg még szövevényesebbé teszi ezt a romlott világot. Spoileresen folytatom.

Bővebben…

Reklámok

Black Mirror – Mikor minden áron meg akarnak győzni, hogy folytasd

Elég hullámzó minőségű antológiának érzem. Eddig egyik rész sem ért fel nálam a “White Christmas“-hez. A 3×02 meg különösen mély pontja volt a sorozatnak. Ezek után elgondolkoztam, hogy van-e értelme folytatni. Erre a 4. évad marketingje rendesen sulykolja, kár lenne abba hagyni. Az utolsó két előzetes alapján azok a történetek még érdekelnek is. Bővebben az epizódok különálló előzetesei.

Bővebben…

Strange Things – A 2. évad

Még mindig nagyon erős hangulatot áraszt a sorozat, mégis volt olyan rész, amelynél kicsit leültnek éreztem ezt. Eleve a második évadot úgy kezeli, mint egy film második részét, így valamennyire próbál elkülönülni, az előzményeket mégsem hagyja figyelmet kívül. Valamiért a folytonosság megszakadását érzem, mindig elvarrjuk a fináléban a szálakat, újra kibontsák a következő etapban. Szinte egy végtelen körnek tűnik hosszútávon. Jobban elkülönítették a szálakat, mint tavaly, így voltak, amelyek teljesen önálló utat jártak be, végül bekapcsolódjanak a fősodorba. Ezeknek az értelme annyiban kimerül, hogy egyes karakterek fejlődését kövessük végig. Máskülönben sok értelmük nem volt a behozataluknak.

Nem tett akkora hatást rám, mint az első évad, ennek ellenére igen kiemelkedő élmény volt ismét. A történet nem árul zsákbamacskát. Közel se volna hasonló az élmény nem lennének ennyire jók a színészek és nem járná át a sorozat minden szegletét a nyolcvanas évek. Nosztalgiafaktornál jóval többnek érzem továbbra is a koncepciót, miközben tényleg semmi újat nem tesz le az asztalra. A profizmus a tálalásban maxolódik ki igazán, amely csillagos ötös. A gyengébb pillanatokat miatt se róhatjuk fel neki, valamit rosszul csinál. Igazán annak a generációnak lesz maradandó élmény, akik hasonló stílusú filmeken nőttek fel, ahogy én is. Tényleg nagyon okosan használja fel a már unalomig ismert paneleket, mégis egyedit alkotva vele. Spoileresen folytatom.

Bővebben…