Túltelítettség: Kísérletező tragikomédiák

A humor egyik legszubjektívebb dolog a világon. Mindenkinek kialakul az élete során, mi is jön be igazán. Mindezt minőségin űzni, az itt az igazi kihívás. Mai napig áll az az állítás, az embereket könnyebb megríkatni, mint megnevetettni. Igazán tehetséges írók kevertműfajon belül mindkettőt képesek létrehozni. Sokszor persze a balansz csúszik el. Mikor felborul az egyensúly a műfajok között, könnyen tucatdarabbá minősülhet akár egy eredeti ötlet is. Ennek az oka, manapság annyira népszerű kínos, feszengő poénokhoz nyúlnak, ami sokszor az erőltettség érzetét adja. Így meg a jól megírt drámai pillanatok megkomponált jelenetei is könnyen kárt szenvedhetnek. Ezt a receptett előszeretettel a mai Marvel filmek és sorozatok is használják. Végül a végeredmény is komolytalanná válik a túltolt poénok által. A másik probléma, itt is gyakran beleeshetnek az írók a kényelmes, klisés megoldásokba. Gyakran az átlagnéző elégedett a produkcióval. Van eset, hogy már ő se. Nehéz az ilyen kettős műfajba maradandót alkotni, hogy szórakoztató és érdekes maradjon végig a történet. Kevés az olyan példa, ami hosszútávon hibázlanul működött, miközben lépten-nyomon készülnek ilyen jellegű (főleg) sorozatok. Az egész persze sekélyes és papírmasé karakterekkel operál, nincs oka, hogy működjön. Ez viszont ingerküszöb függő. A produkciók többségénél a színvonal alacsonyan tartása a lényeg. Abból kiindulva valami bonyolultabbat, összetettebbet nem ért meg a néző. Magyarán hülyének nézik őt. Már rég rossz, a naratíva szájbarágóssá válik. Ezt meg az alkotói szabadság megadásával, nem a produceri nyomással lehet elkerülni. Nem egyszerű a valódi elképzelést keresztül vinni, út közben ne sérüljön. A másik dolog az emberek érzékenyítése. Nem lehet bármivel viccelni. Így manapság egy mélyebb mondandót beleépiteni a történetbe még nehezebb, azt tartjuk szemelőtt, senkit se sértsünk meg vele. A kevert műfaj bizonyos szegmenseinek kivitelezése sokszor még nehezebb, mint gondolnánk. A cenzorokon való átjutás tovább befolyásolhatja a végeredmény minőségének romlását. Így meg igazán nehéz valami egyedit és maradandót alkotni.

Túltelítettség: Természetfeletti horror

Az ezredforduló óta különösen népszerű a horrorok ezen ága, míg a zsánert vadászni kell (slasher, testhorror, gore, stb.). Első sorban a praktikus effektekkel szemben a cgi jóval olcsóbb és a kiszámítható jump scare-ekre is igen nagy igény van a közönség részéről a mai napig. Ezt lehet profin is csinálni vagy olyan elcsépelten, tucatszinten, hogy már nézni szenvedés egy ínyenc filmszerető embernek. Sokáig előnyt élveztek a filmek, amelyek a költséghatékonyságon kívül a gyengébb idegzetű közönségre fókuszált. Így sokszor kilencven perc alatt a játékidő nagy részében pár tárgy megmozdítását elég volt prezentálni. És az anyagi siker is a készítőket igazolta. Köszönhető az alacsony költségvetésnek. Drágább filmnél nagyobb az anyagi kockázat, kisebb arányú a siker. A műfaj még mindig tartja magát. A természetfeletti horrorok már sorozatok palettáján is megtalálhatók. Mozi mellett streamingen is szárnyalnak egyaránt. Vannak olyan darabok, amiket jól felépítenek. Ezek vannak még mindig kisebbségben. Azért örömtelibb számomra, nem találkozok ezekkel úton útfélen, mint a streaming paradicsom előtt. Nincs már annyira előtérbe tolva, mint azelőtt. Szerencsére többet hallani kísérleti darabokról, ami még inkább egyénfüggő, kinek mi fog betalálni igazán. Ahogy a műfajtól a franchise-ban való gondolkozás se idegen. A minőségi horror meg még mindig rétegszinten teljesít, így korhatáros produkciókat a költségvetés fogja továbbra is meghatározni a mozikban. Ma már a fiatal közönségnek gyártanak filmet. A horror ezért se tud a sokat látott rajongónak újat mutatni sokszor. Felnőtteknek szóló érett darabokat nagyon nehéz találni. Így vált nagyrészt ma már komolytalanná a horror. Sajnos a kivételek meg erősítik a szabályt.

Túltelítettség: Inkább sorozat, mint film

Ez egy kettős mérce. Amióta elkezdték az amerikai tévécsatornák (bő húsz éve), hogy sorozataik jobban nézzenek ki, mint az átlagos tévészériák. Első sorban a kamerákat cserélték le filmesre és kicsit feljebb tolták a költségvetést, a trükkök is jobban nézzenek ki, még több nézőt vonzanak be kiskérernyőre. Egy ügyesebb gárda még azt is ki tudta védeni, hogy minimálisra tudták venni a csatornakontrolt. Kár, hogy végül több produkció is belebukott abba, hogy a fejesek erősen beleszóltak a munkájukba. A tehetségesebb gárdák így mentek kábelre és mikor elindult a streaming és kialakult a verseny, átigazoltak oda. Ma már az érdekesebb darabok mind egy szállig ott találhatók, mivel már minden jelentősebb csatornának és studiónak van saját platformja. Az elmúlt években ez odáig burjánzott, hogy filmes forgatókönyvek mini-sorozatok formájában készültek el. Sok esetben érződött, utólag raktak bele felesleges, kidolgozatlan mellékszálakat, meg legyen a játékidő, mivel 4-6 epizód erejéig nem tartana ki az alap cselekmény. Jól meg van írva ezzel semmi gond. Sok esettben én is szívesen részesítem előnyben a sorozatokat. Viszont egy film sorozatos rebootja/remakeje esettében volt megbántam ezt a döntést és inkább újranéztem volna az eredeti filmet, jobban jártam volna. Sajnos annyira túl van tolva ez a sorozatgyártás, minden streaming szolgáltató milliárdos vesztességeket pradukál. Várhatóan ez a helyzet normalizálódik 2025-ig. És a minőség kerül ismét az előtérbe a mennyiség helyett.

Disney mindent ránk zúdít, ami Marvel (érkező új filmek és sorozatok kicsi spoilerrel az előző produkciókból)

Nem aprózzák el. A Marvel képregények elég sok jelentős szereplőjét és eseményét hozza el a Disney a multiverzum tematika alatt (amiből remélem tényleg kapunk valamit). Ugyanúgy három fázisra bontva kapjuk meg a teljes tervet, amely rengeteg anyagot bocsát a rendelkezésünkre, közel se annyit, ne legyenek kérdéseink ezzel kapcsolatban.

Első sorban jön jövő hónapban Amazon sorozata. Deadpoolhoz hasonlóan néha ő is megpendíti a negyedik falat. És DareDevil is beköszön, amit el is lőnek nekünk. Saját sorozatának felélesztésére 2 évet még várnunk kell. Solyómszemben Fiskkel már találkozhattunk ismét, míg előtte Echo útjába szól bele, mielőtt ismét DareDevil életét keseríti meg a hős sorozatában.

Az új Fekete Párduc színrelépéséig, novemberig kell csak várnunk. És valamikor érkezni fog egy Wakandáról szóló sorozat és Iron Heart is beköszön, mielőtt sorozatozna. Az Armor Wars-ról meg egyelőre semmi hír.

Míg a Galaxis őrzőire várunk, érkeni fog a Hangya folytatása jövőre a Lokiból megismert Kang nagyúrral és a csínyek istene sorozatának második évada is jönni fog egyetemben. Mellette lesz Marvel kapitányok (Danvers, Rambeau, Kamala Khan) közös filmje Marvels címen és még egy Titkos Invázió Fury-val. Agatha a WandaVision-ból megkapja saját sorozatát, zárva a sort egy Penge filmmel. Addig Groot pár kisfilmben felbukkan nemsokkára.

2024-ben jön a negyedik Amerika kapitány film, amely a Solyóm és a Tél Katonája sorozat folytatása lesz. A gonosztevőkből álló hős csapat, a Mennydörgők is bemutatkozik. Akiknek alantasak a szándékai, legalábbis a képregényekben.

2025-ben le tervezik zárni az egész multiverzum dolgot kezdve az F4-gyel és két Bosszúállók filmmel megkoronázva és várhatóan a Mutánsok film is ebből fog következni, amit nem fognak X-Mennek hívni, elkülönülve a Fox-os filmektől teljesen. Az MCU valami komolyabbat tervez a Pókemberrel vagy átadja a Disney a Sony-nak a lehetőséget a hálószővő történetének továbbgondolására, még nem tudni. Talán nem is akarjuk.

Leghíresebb mozis trash-franchise-ok top 10

Több alapfeltétel alapján válogattam össze a következő filmszériákat. Amelyekről tudni lehetett, vége lesz, nem készül több folytatás, eleve fel sem tettem a listára, közben lett volna, amely megérdemelte volna (lásd: Alkonyat). Az is szempont volt, viszonylag szórakozató franchise-ok kerüljenek fel rá, amiknél úgy éreztük sosem lesz vége. Úgy tűnik, kellett pár anyagi bukás nekik, hogy egy darabig ne folytatódjanak, vannak melyek még a világjárvány alatt is mai napig szárnyalnak. Lássuk azt a tíz mozis szériát bővebben, amely nem a kiemelkedő tartalmi minőség miatt élt meg annyi részt.

Pókember útja MCU-ban kontra képregényekben

A gondolatmenet kifejtése némi spoilerekkel fog történni a képregények történetszálait és az új Pókember mozi lehetséges kimeneteleit pedzegetve. A minap bemutatott előzetes igen érdekes következtésekre adhat okot. Először is, már a WandaVision-ban még a gondolattal eljásztó, Loki-ban már a tényleges multiverzum következményeivel foglalkozik, addig a Pókember harmadik felvonása már az előző két Pókember franchise karaktereit vonja be és kérdés, így minden egykori már ismert szereplőt eljátszó színészt láthatunk-e állandósulni az MCU keretein belül a későbbiekben (gondolok itt az X-Men-re, F4-re is, mivel ott is volt már egy komolyabb reboot az évek alatt egyszer). Bővebben folytatom.

A western halála

Egykoron az ’50-es és ’60-as években nagyon virágzott a spagettiwestern. Elég olyan klasszikusokra gondolnunk, mint Clint Eastwood Dollár-trilógiája, Volt egyszer egy vadnyugat Charles Bronson-nal és Ennio Morricone felejthetetlen aláfestő filmzenéjével, Az Ezüst-tó kincse vagy a nem annyira ismert Vadbanda mészárlásba hajló végső összecsapásával. A hetvenes években már annyira érték egymást a zsánerdarabok, nem tudok olyan elkülöníthető címet mondani, ami egy laikusnak mondana bármit is. És a műfajt egy filmmel örökre sikerült elintézni a mozivásznon. Ez az akkoriban embertelen hosszúságúnak számító 3 és fél órás 1980-as A mennyország kapuja volt, amely azóta sem látott anyagi bukásával bedöntve örökre a western kapuit. Utána készült valamivel rövidebb változat már nem is érdekelte az embereket egyáltalán azt követő évben. Piszkos Harry filmmel, A Magnum erejével alapozta meg karrierjét Michael Cimino. Mára már klasszikusnak számító 1978-as A szarvasvadásszal vívta ki igazán a szakma elismerését. Mellényúlásával végül minden láng kialudt a műfaj érdeklődése után a jövőben. Clint Eastwood még egyszer sikeresen feltámasztotta a műfajt az 1992-es Nincs bocsánattal, amely az Oscar szobrokat is begyűjtötte magának. Mégsem készült azóta se vegytiszta western a műfajban. Voltak könnyedebb próbálkozások, mint a női fegyverforgatót alakító Sharon Stone-nal a Gyorsabb a halálnál-ban, amely egy Délidő paródiának tekinthető. Vagy az 1999-es hibrid műfajú Vadiúj vadnyugat Will Smith-szel. Ami nem aratott osztatlan sikert. Az ezredforduló után már nem is erőltették a western-t egyáltalán. Elő is került egy-egy darab, az inkább a képregény adaptációk felkapottságának volt köszönhető, nem a zsánernek. Így ért véget egy korszak örökre.

• 

Filmpremierek a nyitást követően

Sokan várták, ismét mozizhassanak nagyvásznas termekben. Májusban ismét megnyitottak a mozik és oltási igazolvánnyal rendelkezők választhatják a kikapcsolódás e formáját is már. Még az első hetekben a nyitást követően nem volt sok érdekesség a filmek között, júniustól viszont lesz, amire érdemes lehet beülnie a mozifilmek rajongóinak. És olyan darabok is bemutatásra kerülnek végre, amikre már egy éve várunk. Reméljük, ezek a filmek biztos bemutatásra kerülnek és nem tolódnak újabb határozatlan időre ismét. Mondjuk már a legújabb Mortal Kombat film kapcsán aki a mozibemutatóra várt, csütörtök óta kis hazánkban is megtekintheti a vetítőtermekben. Lássuk a többi várható újdonságot nyárra bővebben.

• 

Megtört karrierek: Jamie Foxx

Az ő filmográfiája az egyik legérdekesebb. Sitcomokkal kezdte a kilencvenes években karrierjét és igazán reflektorfénybe az ezredforduló után került. Ray Charles kísérteties megformálása elhozta neki az igazi sikert és a díjesőt egyaránt. Mellette még a Collateral-ban nyújtott alakításáért is jelölték ugyanabban az évben. És innentől megállíthatatlan volt a karrierje. Különféle felkéréséket kapott mozifilm főszerepekre. Akár akciófilmben vagy vígjátékban szerepelt, emlékezeteset nyújtott mindig. Töretlen is lenne a karrierje, neki is voltak rossz döntései. A Csodálatos Pókember 2-ben Elektró-val nem lett volna probléma. Inkább a túlzsúfolt forgatókönyv miatt hasalt el végül a produkció. Elvileg az MCU-s Pókember harmadik részében ismét eljátszhatja a karaktert. Még ezután is kitartott és akármiben láttuk, továbbra is remekelt. A Netflix-szel való szerződésénél történt viszont valami, ami miatt nem igazán értem pár döntését. Pontosabban a tavalyi Project Power-t követően. Idén visszatért a régi gyökerekhez, egy elég feledhető, többkamerás családi sitcom-mal. Nem tudom ez most egy nosztalgikus dolog akar lenni a színész részéről vagy egy komolyabb töréspont előrejelzése a karrierjében. Rengeteg még bemutatóval nem rendelkező filmes terv olvasható vele kapcsolatban. Egy esetleges filmes reboot a Spawn-ból. Szóval nem temetném még teljesen a karrierjét. Inkább egy hullámvölgynek tekintem csupán. Érezhetően még nem éget ki színészileg. Szóval nem aggódok érte. Akkor miért is került ebbe a cikksorozatba a neve? Egy ok miatt, vannak előjelek, ő sem lesz örökké a vásznon. Ez az idő eljön, szívesebben látnám a jövőben minőségi sorozatokban akkor, mint idejétmúlt sitcomokban vagy egy kaptafa nyomozósokban. Bízom benne, hogy tudja mit csinál.

• 

X-Men: Dark Phoenix – Elszabadul?

Megérkezett az X-Men képregények legmeghatározóbb történetének második mozis nekifuttásának legújabb előzetese. Az Apokalipszis után megrendülhetett a bizalmunk Bryan Singerben. Így vegyes érzelmekkel várjuk az új filmet. Nem is merek elvárásokat fektetni vele szemben. Év csalódása vagy az év meglepetése is lehet a Sötét Főnix. Más kérdés, képes lesz-e az X3 súlyos ballépéseit feledtetni. Attól viszont nem félek a második filmet veszélyeztetné egy trónfosztás. Szóval nincsen most könnyű helyzetben az X-Men jövője a vásznon.