Jó kezekbe nyugszik a Russo fivérek keze alatt a franchise. Szépen felépítették a konfliktus helyzeteket, mellette közel se éreztem olyan ütősnek az akciókat, mint a Tél katonájában. Azért egy elég komplex filmet sikerült összerakni, hangsúlyt fektetve Steve Rogers és Tony Stark közötti konfliktusra. Itt mutatkozott meg igazán, jóval több van Robert Downey Jr.-ban, mint egy vicceskedő multimilliomost alakítson minden filmjében, néha elvállalhatna egy Oscar gyanús szerepet, kilépve ebből a blockbuster körből.
A sok szereplőt egész jól mozgatta a film. A humort egyértelműen Pókember és Scott Lang szállította és egyáltalán nem lógtak ki a filmből ezek a jelenetek. A rengeteg marketinganyag után is tudott bőven meglepetéssel szolgálni minden téren a mozi. A visszautalások meg már szerves részei a Marvel filmeknek. Ügyesen alapoztak meg a rengeteg szálnak a történetben. Szépen kifuttassák az egészet. Fekete Párduc szerepére szerződtettet színész is jó választásnak bizonyult. Ízelítőt kaphattunk belőle, milyen figura lesz majd az önálló mozijában.
Egy kiváló élményt nyújtott és az arányokat ügyesen kezelte minden ponton. Szépen átgondolt, ívelő történetet kaptunk. Igazságérzetről, bajtársiasságról, elvakultságról. Többet kihoztak belőle, mint a képregény hasábjain ebből az eseményből tudtak, amely füzetek formájában a szuperhősök önálló történeteiben bontakozik ki igazán és ezen mellékszálak nélkül a fővonal egy üres héj csupán. Külön megmosolyogtató volt, az x-dik film után a közönség nagyja távozni készült még az első stáblistás jelenet előtt. A második jelenet pedig egy igazi kikacsintás a rajongók számára. Értékelésem: 8,5/10.
sorozatpillér 